Kedves mindenki!
Ennek a topicnak a célja, éppen az, hogy személyes legyen. Rendkívül személyes. Az ilyenfajta kitárulkozás szerintem nem árt, és meglepő módon talán éppen ellenkező hatással bírna, mint mondjuk egy vicces-fikázós topic, ahol mindenki alul/fölülmúlni igyexik a másikat.
A bizalom talán képernyőn át is hat...(tedd kezed a képernyőre, és érezni fogod :))))
De ha komoly példa kell, ott volt ősszel az az orvosos topic, amikor valaki arról panaszkodott, hogy súlyosan beteg rokonát és őt milyen embertelen környezet vette körül. Úgy emléxem mindenki olyan nyílt volt ott, ugyanakkor együttérző, hogy sokáig arra gondoltam, milyen rendes emberek is írnak ide Aztán persze >:->.
Na most. Annak, aki szégyenlős:
Akkor nem fognak röhögni kicsiny életed kicsiny örömén, vagy bánatán, ha részletesen leírod.
Ha a Hal neve Wanda c. filmre gondolc, ahol az öregasszony kutyái sorba pusztulnak el: röhögtünk, mert csak melléxál volt, de ha róla szólt volna a film, Cameron rendezésében, akkor könnytengerben úsztunk volna a szegény nénit sajnálva, ahogy sorra veszti el hűséges társait.
Éppen ezért két élmény kell ide: egy bánat, és egy öröm, hogy ne csak sajnáljunk, de együttérezzünk is veled. (Az igazán emberies ember úgysem szólja le társa örömét, bánatát...)
Higgyetek heki bácsinak, nem akar ő rosszat.