HARSÁNYI LAJOS: SZENT MIKLÓS

Püspöksüvegben Istenének szolgált.
De esten titkon elsuhant a háztól,
Sok görbe utca híg sarában gázolt,
S megállt az elsötétült ablakoknál.

Három leánynak nászi pénzt vetett be,
Hogy meg ne rontsa ingatag szegénység.
S hogy éhesek a pékeket ne sértsék,
Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.

Azóta mindig kicsinyhez, nagyhoz,
Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz,
A gyermek boldog, szinte égbe röppen.

Nehéz tarisznyát hord öles alakja.
Amit hozott, az ablakokba rakja,
Utána gyorsan - eltűnik a ködben.