Bözödi György; családi neve: Jakab, *Bözöd, 1913. márc. 9., †Budakeszi, 1989. nov. 25.: író, történész, szociográfus

 

 

PIROS LEVELET KERGET A SZÉL

 

A világ kötöttsége megbomlott, nézd,

nézd, mint tombol színekben az őszi falu,

mint öltözik tarkába az őszi határ. Száz színű

szoknyát ölt testére az erdő, száz színbe öltözik fel a hegy.

Nézz körül, magasan vagy szőlőhegyünk legtetején, egy

pillantásodba kerül csak. Vénült szépségű lány

lehet így izgalomban, ha későre

megjön a vénült vőlegény, kire mostanig mind várt.

Ott piros szoknyát cserél az erdő rózsaszínnel,

s aranysárga haját fésülik a bomlott szelek az ágon.

Most kék fodrokat rak testére sietve,

remegő izgalommal próbálja, így jár-e tisztásain a hajnal.

Most zöldbe vedlene vissza, de nincs már zöld,

eltelt az az idő... siet esztelenül a vén lány,

száz kézzel kap utánuk, de nincs már

kék szoknya sem, nincs rózsaszín, nincs sárga, nincs, nincs,

földre estek örökre, s ami még maradt is,

már csak piros rongy...

Piros levelet kerget a szél s kopasz ágat ver össze.

Hallod-e, hogy zokog az erdő, mintha szíve volna

ott is a földnek.

 

 

 

101 vers a Szé-

kelyföldről [72.]