Anno az Egyszerű ez pont így volt, Peppers hányt, én meg addig hallgattam, míg előbb megszoktam, utóbb meg is szerettem.

 

Ezt valamivel összekevered. Az Egyszerű ez...-ről én konkrétan azt írtam finoman cizellálva, hogy: "Zsuzsa alkotókedvének és mûvészi elhivatottságának újabb, verslemezzé formálódótt lenyomata így is sok örömöt szerezhet minden hallgatójának."  Szaladj fel a Fonográfiára, én is onnan tudom. :)

 

Tóth Krisztináét mondanám, bármilyen furcsa, de a "derengő házak között forduló troli", az jó az én fülemnek

 

Tóth Krisztinára meg a Karafiáth Orsira valószínűleg extrém mértékben igaz, hogy: "ízlés dolga". Vagyis ők ilyen ízlésköltők. Ellentétben Babitscsal vagy Bródyval, például.

 

De a Hópelyheket például nagyon szeretem és nagyon-nagyon tetszik

Érdekes jelenség ez a Bornai Tibor. Én általában nagyon kedvelem, de úgy veszem észre, hogy két üzemmódban működik: (1) zseniális (2) megbízhatóan és masszívan középkategóriás. Ezen a lemezen Zsuzsának írt dalai számomra egyértelműen (2) alá esnek. De mostanában a KFT-nek írt dalai is inkább (2). Öt éve legjobb dalait (mármint szerintem a legjobbakat), egy komplett albumnyit azóta sem bírta kiadni, ami szomorú és persze jellemző dolog édes hazánkban. 

 

Dum-duli-du viszont először sokkolt

Ez ügyben én roth urral vagyok egy platformon, szerintem a lemez legjobb dala. Első meghallgatás óta. :)

 

[Suzanne:] És miért, miért tud BJ ilyen szöveget írni tízet? Vagy ötöt? Vagy még egyet?

Gondolom, azt kérdezed, miért nem tud. Ezt én is megkérdeztem a pusztában, pár évvel ezelőtt, mikor először megjelent a dal. De hát igazándiból baromi egyszerű a megfejtés: a gondolatok itt megvoltak, csak le kellett fordítani őket. Persze, a fordítás se rossz.