Hát igen tesvére zoológus és evolucionista volt.

“Jelenleg minden neves evolúcióbiológus egyetért abban, hogy az élet evolúcióját a természetes kiválasztódás folyamata irányítja, semmi egyéb”.(1) Ezekkel a szavakkal összegezte az 1959-ben megrendezett Centenáriumi Darwin-ünnepségen Sir Julian Huxley a tudományos közvélemény álláspontját.

A ceremónián résztvevő kiváló biológusok és evolucionisták nagyon magabiztosak voltak azt illetően, hogy a fajok eredetét ma már szinte teljes mértékben megértették. Hiszen az evolucionisták világosan elmagyarázták, hogy a földtörténet hatalmas időtartama alatt minden élő szervezet fokozatosan, nemzedékről nemzedékre felgyülemlő parányi alaktani és működésbeli változásokon keresztül fejlődött ki. A genetikusok kimutatták, hogy minden biológiai variáció véletlenszerű genetikai változások (ún. mutációk) során alakult ki. Az evolucionista teoretikusok pedig (a fenti felfedezésre támaszkodva) a darwini természetes kiválasztódásban határozták meg azt az egyedüli vezérlőerőt, amely kiválogatta ezeket a variációkat, létrehozva az élőlények változatos formáit. Jóllehet tisztában voltak vele, hogy sok parányi részlet kidolgozása még bizonyára hátra van, a tudósok úgy vélték, hogy alapjában véve tökéletesen megértették az életet és annak időbeli kialakulását.

A tudományos közvélemény e szembetűnő egyöntetűsége után nem csoda, ha meglepetésként ér, amikor azt halljuk, hogy az evolúció elmélete olykor nagy vitákat kavar még az evolucionisták körében is. Az utóbbi néhány évtizedben azt tapasztalhattuk, hogy kritikai tanulmányok és a bizonyítékoknak a megszokottól eltérő magyarázatai egyre inkább megkérdőjelezték a mutáció és a természetes kiválasztódás már megalapozott teóriáját. Az elmélet nyilvánvalón nem bizonyult helytállónak, bár a tudósok mindezidáig képtelenek voltak helyette egy új, elfogadható elméletet kidolgozni.

Ez az ellentmondás majdnem harccá fajult, amikor 1980-ban kb. 150 jeles evolucionista találkozott a Chicagói Természettudományi Múzeumban, hogy megvitassák az evolúció mibenlétéről alkotott, egymásnak ellentmondó hipotéziseket. Négy napos heves vita után (amely néhány külső megfigyelőtől eltekintve, zárt ajtók mögött zajlott), az evolucionisták kitartottak annál a meggyőződésüknél, hogy az evolúció: tény. Sajnos azonban nem tudtak közös megállapodásra jutni arra vonatkozóan, hogy voltaképpen mi is ez a tény. A The New York Times beszámolója szerint az összegyűlt tudósok képtelenek voltak egyrészt pontosan meghatározni az evolúció mechanizmusát, másrészt pedig egyezségre jutni abban a kérdésben, hogy “miként tudná bárki is biztonsággal megállapítani, hogy az egész így vagy úgy ment-e végbe?”(2)
Vajon miért vette át a nézetazonosság és a magabiztosság helyét vitatkozás és határozatlanság?"

A féltestvére meg  Andrew F. Huxley meg Nobel-díjas biofizikus-fiziológus.