"A haragos isten őrületet küldött feleségére Pasziphaéra, aki Daidalosszal egy üreges műtehénbe bújva közösült az állattal és a frigyből egy szörnyeteget, a bikafejű embert, Minotauroszt szülte."
A mondatot rosszul írtam, mert egyértelmű, hogy ez az elfajzott királyné nem Daidalosszal bújt a bronztehénbe, hanem Daidalosz csinálta neki a tehenet...
Amúgy jól írod, hogy a középkori alkímia egyik ága a homunculus (műember) előállítása lett volna. Viszont ez az amúgyis szándékosan sejtelmesre vett alkímiai könyvek a középkorból, csak nehezen segítenek ki minket, mert jó részük merő zagyvaság.
A középkorban még lehettek olyan ókori tekercsek, melyek nem érték meg korunkat, megsemmisültek. Paracelsus ismerhetett ilyeket, de annyi sületlenséget is összehord mellé, hogy sok hülyeség közt elvesződik az a néhány érték. Érdekes pld., hogy van egy hosszabb monológja a méz kapcsán is ott utalgat a homunculusra. Viszont ezen műember előállításáról az első utalásokat Zoszimoszra, egyiptomi görög alkimistára (4. század) vezetik vissza, bár ő is annyira homályosan fogalmazott, hogy még az is lehet, hogy csupán félreértették szövegét a középkori alkimisták, és ebből fejlődött ki a sosemvolt homunculus-gyártás receptje. Néha azt gondolom, hogy nem is alkimisták ezek, csak hókoszpókuszoló bűvészek, mint pld. amikor elolvasom Ferdinand Kueffstein báró homunculusairól szóló jelentést, ahol inkább valamiféle beöltöztett kis majmokat látok a műembereiben...
A legnagyobb kár persze, hogy elveszett Zoszimosznak 28 könyvből álló hatalmas alkímiai munkája, ami nyilván összefoglalta a régi Egyiptom alkímiai tudását is (ebből csak rövidebb töredékek maradtak fenn és az a hosszabb szakasz, amit '95-ben fedeztek csak fel egy arab kéziratban). Zoszimosz ezt meg is tehette, hiszen Panopoliszban élt, ahol régi pogány iskola működött évszázadokon át. De még így is Zoszimosz maradékai alapkövévé váltak a középkori alkímiának.
Én azt gondolom, hogy voltak prehisztorikus civilizációk, mint pld. Atlantisz, Hüperborea, vagy a föld más pontjain is, tehát volt egy "vízözön előtti" tudomány, melynek része volt egy valódi alkímia. Ezek az i.e. 4. évezredben összeomlottak, eltűntek. Ennek sok tanítása, eredménye még a korai civilizációk papjainak birtokában volt. Ez a tudás nyilvánvalóan nem fejlődött, hanem tovább morzsolódott, tűnt el, mert az ókori civilizációk már képtelenek voltak hozzátenni. A középkori alkímia már paródiája lehetett a hajdaninak (ezzel az aranycsinálási mániájával, vagy lombikbébijével), s ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egész halandzsa, hanem már maguk az alkimisták sem tudták, hogy mi igaz, és mi nem abból, amit saját maguk leírtak...
Mindenesetre, amit leírta a krétai labirintus kapcsán, ott arra jutottam, hogy egészen másra használták a gyermekáldozatot, mint néhány középkori alkimista gondolta, hogy a Bölcsek Kövéhez embervér kell, és azt is elvetettem, hogy ott valamiféle emberteremtés folyt volna (vagyis itt nem merült fel ez). Ezena következtetésekre, a régi mítoszok, Homérosz, az ókori szerző utalásai, ókori feliratok, jelképek vezettek...
Így már régóta azt az álláspontot követem, hogy a középkori alkimista szövegekben csak azt fogadom el valamiféle ősi örökségnek, autentikusnak, ami kapcsolódik ókori forrásokhoz is. Alapelvem, hogy a tárgyban minél régebbi egy forrás, annál többet ér, annál autentikusabb, hiszen közelebb áll azokhoz a történelem előtti időkhöz, mikor ez a tudomány -egyébiránt valóban titkos volt a maga idejében- de virágkorát élte... Éppen ezért sajnálatos Zoszimosz hatalmas munkájának elvesződése, mely szinte az utolsó pillanatban (i.sz. 340 körül, mikor még a felső-egyiptomi pogány papság olvasta a hieroglif-hieratikus feljegyzéseket) még összefoglalta a régi Egyiptom alkímiai jelképrendszerét, filozófiáját, tanításait, s amely úgyszólván teljesen eltűnt az arab behatolás utáni évszázadokban...
