Hát akkor itten az én véleményem:

 

Kezdjük a borítóval, amiről már a fészbúkon összeírtam mindenféle rosszat, ezeket továbbra is fenntartom: az előlapon látható nőnek a szemébe nem lehet belenézni, hibbant kislányka, mint a jóllakott napközis, kár érte. A füzet amúgy se egy nagy szám, hamarabb kész volt, mint a lemez maga, különben pontosabbak lennének a szövegek, a „Hol tévedtél el” szövege pl. dupla olyan hosszú, persze érteni vélem, hogy a második felét miért hagyták el.

 

A lemez maga lendületes, dögös, de kissé túlságosan is. Sajnos nem értek a hangmérnököléshez, de hogy el lett cseszve, abban biztos vagyok. Nem túlvezérelt, de valami olyasmi, ráadásul betonbiztosan ízléstelenül. Említést érdemel még Beleszarok Zoli valamennyi odakent gitárszólója és ZS hangja, ami a nagy dübörgés mögül néha alig hallatszik.

 

A nyitódal egész jó, ugyan semmi különösebb mondanivalóval nem bír, de 66 percbe belefér. Sajnos sokkal több gondolat a többi dalba sem szorult. Ezekben a dalokban annyi az aktualitás, hogy az elmúlt húsz évben bármikor megjelenhettek volna. Csúnyább verzióban: mint amikor a halott sztár padlásán találnak 15 kiadatlan felvételt. Jó kis dalocskák, de azért érthető, hogy miért nem kerültek fel egyik lemezre sem. 1-2 kivétel azért akad. Régi probléma már ez, hogy mi a ráknak is kell teletömni egy CD-t mindenféle dalokkal, ezt a műfajt 35-45 perces albumokkal szoktuk meg, hosszabbat akkor érdemes készíteni, ha van miből (LOKSI).

 

Még itt vagyunk – a Minden előttem áll és a hajlakk-reklám keveréke, amely próbálja áthidalni a „hol van a hely” kérdésfelvetésre érkező rendkívül frappáns „itt van a hely” közti mintegy 3 perces időtartamot. A zene jó, a szövegírónak picinykét jobb lett volna MPSZ, hátha neki lett volna valami szövegötlete. De nekünk Mohács kell.

 

A szebb jövő – a lemez legbotrányosabb dala, amiben a „Mester” a vérfasiszták köszöntéséből írt egy szép dalt. Bravó. Ezek szerint neki tök mindegy. „ma még a háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér” – ez úgy hülyeség, ahogy van. Helyesen: „csak háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér”. Amúgy egy zsák BJ közhely, 37 dalból összeollózva.

 

Valahol távol – hát, ez legalább kerek dal, 10-12 éve nagyobbat szólhatott volna, ma már kissé félénk kapargászása a nagyvezérnek. Persze BT most nem keménykedhetett, hiszen nem lett volna sok ideje újat írni, ha a művésznő nem vállalja be – márpedig nem vállalta volna.

 

Volt egy jó napom: jó kis kuplé, valamelyik (vagy mindegyik) Halász Judit-dal dallamára, rádiókabaréba egyszer elment volna. A beszari értelmiség indulója.

 

Hol tévedtél el – ez lehetett volna egy jó dal, de hát „forduljunk el, vagy a széllel szemben menjünk tovább, ahogy a csillag az égen”? Mi van? Most vagy szöveget írunk, vagy a Barátok köztöt nézzük – a kettő egyszerre nem megy.

 

Nem lát, nem hall, nem beszél – Betonbéla dala, kissé nagyobbat mert álmodni, mint kellett volna, ne vesztegessünk rá sok szót, jelentéktelen. „a lépcsőház csendes, csak a szomszéd fülel” – ezek szerint a szomszéd fülelésének van egy csipetnyi alapzaja.

 

Csak szállj – a lemez egyik legjobb dala.

 

Ismeretlen nyár – nagyot nem üt, de tetszik a hangulata.

 

Hópelyhek – a lemez legjobb dala. Úgy gondolom, ezt Bornai pár évvel ezelőtt írhatta, amikor éppen szeretettel gondolt Zsuzsára.

 

Dum-duli-dú – ez a kedvencem, a kedvéért 2 percig képes vagyok nem temetni a világot. Meg ezt a lemezt.

 

Az álomgyár – ez is egy jó nóta, bár az „élménycunamitól” sikítok.

 

Ahogy állnak a csillagok – ismét egy Halász Judit-dal, eredetileg Kováts Krisztától hallhattuk, megfogalmazhatatlanul jobb hangszerelésben. A szövegbe se kellett volna belejavítani.

 

Soha ne kérdezd, Ne félj – biztos lehetett volna ezekből jó dal, csak valami szövegírót kellett volna találni hozzájuk. Két vakondtúrásnyi semmitmondás.

 

Suzanne – ez rendben van, nagyon is, csak hát nem ide készült.