"A haragos isten őrületet küldött feleségére Pasziphaéra, aki Daidalosszal egy üreges műtehénbe bújva közösült az állattal és a frigyből egy szörnyeteget, a bikafejű embert, Minotauroszt szülte."

 

Az Atalanta Fugiens 49. ábrája:

Maier itt Orion születésének egyik történetét veszi alapul, miszerint Apollo, Vulcanus és Mercurius nemzették, magjuk receptákuluma pedig egy koponyás 'ökörbőr' (tüzes, a képen épp Vulcanus hágja), amiben tíz hónapon keresztül fejlődött, mint valami mesterséges méhben.
Itt visszakapcsolódunk az Aranygyapjú történetéhez, persze egyiptomon keresztül. Ismerjük ugyanis az egyiptomi Banebdjedet-et, Mendes városának istenét. Hatmehyt hal(!) istennővel és Harpokrátésszal (a gyermek Hórusz, de egyben a 'titkok' istene is) együtt alkották a mendesi háromságot. Banebdjedet ugyanis kos istenség, és Herodotosz szerint egy kecske bőrével és koponyájával ábrázolták, de bárányokat is áldoztak neki. A De Dea Syria-szerint Atargatis kultistái szintén bárányt áldoznak és a báránybőrrel végeznek szertartásokat. Hogy egy kicsit előreugorjak kis elemzésem végére, érdemes megjegyezni, hogy a modern okkultisták is szívesen merítenek a mendesi isten kecske szimbolikájából, és a fiút sem felejtik el.

Lehetséges, hogy az 'Aranygyapjút' láthatjuk Maier metszetén is, persze itt ökörről van szó, de a 'funkció' ugyanaz lehet.

 

Maier történetben megint csak rengeteg szál fut össze. Először is az alkimisták és rózsakerezstesek 'filozófikus gyermekének' alakja (akit itt Orion személyesít meg); e gyermek előállítása volt valójában ezek célja. Maier: 'Amit a Nap Ezer Év alatt tökeletesít, azt Fia véghezviszi egy fél óra alatt.' A filozófikus gyermek előállításáról regél a mű sok egyéb ábrája is, többek közt amiben a Smaragtábla soraira utal: 'Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta'. Ez valójában a Bölcsek Köve, és az a kő, amit Szaturnusz köpött ki a gyomrából (12. kép) - akinek ugye szokása volt saját gyermekeit felfalni, és ami tulajdonképpen Zeusz 'helyettesítője' - de Maier természetesen e jelenetben alkímiai digestiót lát. A Lambspring Könyve szintén értekezik a filozófiai gyermekről, akinek a sorsa itt is ugyanaz, elnyeli apja, aki ettől vélhetően megfiatalodik, azonban a processzus végén a fiút újból életben találjuk; mindez persze nagy hő mellett játszódik le, az alkimisták sajátos, nedves, organikus-testi tüzében. Az alkimiai 'gyermekek' hasonló felhasználásáról beszél a Kémiai Mennyegző is. Mindez nem sajátosan európai toposz, Indiában ugyanígy megtaláljuk a tanítványaikat vagy azok gyermekeit 'megnyúzó' stb. sziddha alkimistákat, akik aztán rendre fel is élesztik őket. Ezek a gyermekek mindig valamilyen nagyon furcsa és groteszk módon, 'természetellenesen', mesterségesen születnek, ezeknek a mágikus lényeknek a létrejöttét a maga egyszerű módján a néphit is ismeri (garabonciás, lúdvérc stb.)

(Goethe alkimistája, a 'lombikbébivel')

Az alkímia külön szakterülete persze a homonculus létrehozatala, aki aztán sok csodás dolgot ád gazdájának (rendszerint persze sejthetjük, hogy a homonculus az alkimista javára feláldozásra kerül). Szóval bár pl. Maier szövegében meglehetősen ragaszkodik a 'filozófiai' értelemhez, azért azt hiszem nem megalapozatlan a gyanú, hogy a tanítás nem minden szintjét merészelték leírni...(azt, amit Flamel is oly szőrmentén, de mégis csak leír).

A rózsakeresztesek szintén nem keveset vártak ettől a gyermektől: 'És ígérünk több aranyat is, mint amit a két India a Spanyol Királynak adott; mert Európa gyermekkel viselős és erős gyermeket fog a világra hozni...' valamint: 'Politikailag elfogadjuk a Római Birodalmat és a Negyedik Királyságot (Quartam Monarchiam) Keresztény vezetőnkül; ámbár tudjuk, milyen változások küszöbén állunk...'

No mármost, kapargassuk meg egy kicsit, mi is ez a Negyedik Birodalom? Sendivogius, a lengyel alkimista és valószínű rózsakeresztes ezt írja a Tractatus de Sulphure c. 1613(!)-ban kiadott művében:
"

Közeleg már az idő, amikor a Természet sok titka feltárul az ember előtt. A Negyedik vagy Északi Monarchia megalapítása a küszöbön áll; boldog kor jövend; a felvilágosodás, a Tudományok Anyja, hamarosan feltűnik; a megelőző három Monarchia napjánál fényesebb Nap kél fel, és fed fel sokkalta mélyebb titkokat. E Monarchiát (miképpen azt a régiek megjövendölték) Isten Mindenhatósága alapítja majd meg egy minden erénnyel megáldott herceg keze által, aki, mint azt mondják, már feltűnt jelen időnkben. Ezen északi régiónkban látjuk a nem hétköznapi bölcsességgel és vitézséggel felruházott herceget, akit semmilyen király sem haladhat meg győzelmeiben, vagy az emberek és Isten iránti szeretetében.

Ebben az eljövendő Északi poláris Monarchiában (miképp a Zsoltáros mondja) kegyelem és igazság egymásra lel, béke és igazságosság csókolja egymást, igazság fakad fel a földből, és becsületesség fog letekinteni reánk a mennyből. Egy pásztor lesz s egy nyáj, és a tudás lesz a közös tulajdon, irigység nélkül. Vágyván tekintek mindennek elébe.

"

A fentebbiek nagyban hasonlóak a (arany) Hajnal felvirradásáról szóló passzushoz a rózsakeresztes kiáltványból, amit már korábban idéztem. Az egészet teljességgel áthatja az a kiirthatatlan messianisztikus hit, amire már utaltam a kínai Fehér Lótusz szekta kapcsán, és ami úgy tűnik, minden ezirányú titkos társaság által beindított 'mozgalom' sajátja, és amit, úgy tűnik, semmiben sem befolyásol az, ha évszázadokon keresztül nem következik be a várt messianisztikus esemény. Teljesen úgy tűnik, hogy ez egy pszichológiai eszköz a beavatottak kezében, egy 'örök eszmény' képében, ami persze meg-meg fakulhat, ahogy ez történt szegény rózsakeresztesekkel is, akik keservesen, saját bőrükön tapasztalták meg azt, hogy milyen az amikor a fagyi visszanyal, lévén a remélt csodás újjászületés helyett a Harmincéves Háború addig soha sem borzalmai következtek; azt azért jobb konstatálni, hogy ennek kirobbanásában valószínűleg nekik is igen jelentős szerep jutott V. Frigyes választófejedelem szellemi támogatása miatt (úgy tűnik, ő volt az aktuális 'Isteni herceg' kandidátusa), minderről bőven és igen érdekfeszítő módon ír Frances Yates. Ez a szellemi örökség bizony ilyen-olyan formában átmentődött, és az örökséget úgy tűnik intézményesen is átvette (valószínűleg csavarokkal) egyrészt a két 'felvilágosodott' szaktestület, a Szabadkőművesség, valamint a Royal Society (ezt mintegy emblematikus-szimbólikus intézményként értem).
Az egészet azért vázoltam ennyire, mert egyrészt rávilágít arra, hogy a korabeli 'tudás' milyen formában, milyen torzulásokkal és milyen irányban adódott tovább; mindebből már mindenki levonhatja magának a következtetéseket, hogy szerinte mennyiben alakították és alakítják máig ezek az erők az általunk ismert modern világ arculatát.

Még egy koránt sem mellékes megjegyzés: az északi és poláris szimbolika jelenléte. Szeretnénk ebben Guenon Primordiális Tradíciójának jelét látni; azonban nem tudunk szabadulni attól a nyugtalanító érzéstől, hogy itt bizony a vénuszi északról van szó, az egybegyűlés északi hegyéről, és mindez a 'felvilágosodással' együtt egészen luciferi konnotációkat hordoz - és lám, éppen ez a luciferi elem lóg ki lólábként a maradványszervezetek ruhája alól újra és újra, feszengésre okot adó gondolatokat ébresztve az eljövendő Herceg kilétével kapcsolatban...
És persze ismerünk, egy nem is olyan rég létrejött hatalmas birodalmat, ami szintén a világ gyökeres reformjára tört, és zászlaján a Pólus ősi jelképe lobogott, igaz, nem a Negyedik-nek, hanem a Harmadiknak mondta magát, és ami az ősi vér kitenyésztésével (náluk vajon kik a 'Madarak' és a 'Kabírok'? És hogy is van ezzel a Tüzes Kemencével? hátborzongató...) akart félisteni fajt alkotni. Érdekes módon épp ott, ahol Sendivogius 300 évvel azelőtt tevékenykedett - hát ez most sem sikerült nekik. De vajon mikor kezdik el építgetni a most már valóban Negyedik Birodalmat...?

 

A filozófikus gyermek sokat eláruló módon jelenik meg még egy notórius figuránál, mégpedig Crowley-nál. Hiszen éppen az egész Moonchild erről szól, egy természetfeletti, mágikus, isteni lény létrehozásáról (Crowley vissza is utal a rózsakerezstesek céljára ezzel - In hoc cygno vinces - a rózsakeresztesek a Cygno-ban feltűnt csillagot az Új Hajnal jelének tartották; az persze alap, hogy az egész Golden Dawn társaságba pszeudo(?) rószakeresztesek meg kutatópáholyosak zsongták bele a maguk célkitűzéseit, erre szintén utaltam már korábban). Másrészt persze Crowley-nél az eljövendő gyermek-király maga Hórusz-Harpocrates (vagy amit ő annak nevez...).