KUTATÁS A KRÉTAI LABÜRINTHOSZ UTÁN III.

 

 

A kabir-kurészek gyermekáldozati módszerei átszűrődtek elfajzott pogány rítusokba, ahol már ezeknek értelmük nem volt, csupán az ősi hatalmak ténykedésének silány másolatai. Mint a középkori boszorkányrítusokban a csecsemők vérének kifolyatása egy szarvakat viselő maszkos varázsló előtt (lásd Minósz király bikaálarcos aranymaszkját). A képen egy gyermekáldozást mutatnak a bikafejű Baalnak.

Epiphanius szalamiszi püspök, az eretnekek pallosa a híres Panarionjában leírta kora (a 4. század) pogány szektáit. Ebben beszél az alexandriai gnosztikus phibionitákról, akikről azt állítja, hogy egy "kígyót" tisztelnek, vallási ceremóniáik során egymással közösülnek, és megeszik az elvetélt magzatot: "emelvényükön  egy teknő formájú edényben, mint valami mozsárban péppé zúzzák, keverve hozzá mézet, borsot, és bizonyos más aromákat és fűszereket, amit adtak betegeknek..."  S hogy a hasonszőrű példákat tovább ne sorolnám, arra mutatok csupán, hogy egyes nagyon régi szekták megőriztek valamit azon szokásokból és módszerekből, amiket egykor a vénuszi kabirok gyakoroltak, bár már mindenféle hatásfok nélkül, mert azok értelmével már nem voltak tisztában...

A kései félreértésre talán egy másik eset is rávilágít. Bizonyos ókori népek -mint bemutattuk- úgy gondolták, a gyermekáldozás helyes útja a tüzes kemencébe vetés, mert azt hitték azok az égből jött hatalmas lények, akik történelmük hajnalán a földön garázdálkodtak, ezt csinálták. De valójában ez nem egy égető kemence lehetett, a láng pedig az a fajta "hideg láng", amit a régi alkimisták vagy a druidák is ismertek. Fennmaradt egy zsidó legenda arról, hogy Edesszában (Urfa) a gyermek Ábrahámot a hatalmas Nimród király tüzes kemencébe vettette, mert nem volt hajlandó istenként imádni őt (a saját apja árulta be a királynál). De épen jött elő a kemencéből.

 

A mexikói Teotiuacan története kapcsán már ez a fajta emberi hasznosítás előjött egyszer: http://torzsasztal.hu/Article/viewArticle?a=103591434&t=9000303

Akkoriban írtam, hogy ez erősen eltér a különböző ókori kultúrákban dívó emberáldozatoktól, mert egy számunkra teljesen idegen, nem földi hatalom eszköze volt, mely az embert csupán, mint hasznosítandó lényt, cseretestet, alapanyagot kezelte. Rémületessége éppen ebben állott.

 

Kalamajkosz írta -aki szerencsére a legjózanabb köztünk-  erre: "tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.. de a szexuális tartalom gyerekgyilkossággal fűszerezve kiverhette a biztosítékot..." - nos az igazság az, hogy éppen az utóbbi teljesen "emberi" vonatkozású, ellenben az előbbi... na, az nem. De ebben nyilván az lehet a ludas, hogy kalamajkosz barátom nem ismert több dolgot ebben a témában és nem is merítkezet ennyire be a sötétség birodalmába. Nolanus aki már járhatott egy-két ösvényen beírta kalamajkosznak: <<"tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.." - Ezzel kapcsolatban egy kis eligazítással szolgálhat Flamel: http://www.levity.com/alchemy/flam_h0.html
Ebből következtethetsz egynémely dologra, hogy 'miért nem megy el'.>>

 

Szóval a krétai Labürinthosz, melyet valamikor a történelem előtti időkben építettek és i.e. 3200 körül még "üzemelt" egy ilyen hasznosító hely volt, és éppen azért mondtam el rövidre fogva történetét, hogy még jobban lehessen látni, mennyivel másabb kierőszakolt gyermekáldozásra gondoltam a kabirok kapcsán, mint amilyet a primitív népek gyakoroltak...

 

Van még egy kései furcsa beszámolónk, pedig benne szóba sem a krétai labirintus. Epimenidész krétai papról és költőről van szó, aki i.e. 600 körül élt. Knoszoszban született. Több könyvet írt, amiből csak töredékek maradtak fenn: írt egy hosszabb dalkölteményt a Kurészek és Korübaszok eredetéről és valószínűleg írt egy könyvet a rodoszi Telkhinekről is, azaz tudta miről van szó…

Diogenész Laertiosz még az ókor végén leírta életét, s ebben található néhány meghökkentő dolog:

"Egy alkalommal apja kiküldte a mezőre a nyájhoz; délben letért az útról egy barlangba, ahol elaludt és aludt ötvenhét esztendőn át. Amikor fölébredt, elindult a juhokhoz, gondolván, hogy csak rövid ideig aludt... meghalt életének százötvenhetedik évében...  Démétriosz szerint egyesek azt beszélik, hogy a Nympháktól szerzett valami étket és marhacsülökben őrizte. Kis mennyiségben vett belőle magához, ezért nem volt szüksége arra, hogy ürüléssel kiválassza; soha nem látták enni... Ugyanannyi nap alatt öregedett meg, ahány évet átaludt. Erről is Theopomposz értesít. Myronianosz viszont azt mondja a Párhuzamokban, hogy a krétaiak a kurészek közül valónak nevezték..."

 

Tegyük fel hogy a mágus hírében álló Epimenidész megtalálta a labürinthosz egy titkos lejáratát. Az ő idejében már elhagyott épület lehetett vagy be volt temetve, el volt rejtve, mint a  teotihuacáni romok. Csak emlékeztetek arra, hogy teljesen más legendákban  is előjön, hogy akik lejutottak a törpék föld alatti honába, s  pár napot ott töltöttek, azalatt a földön évek teltek el... Odüsszeusznál is nymphák őrzik a mézzel teli vegyítőedényeket a pharoszi "barlangban"...

 

Azt is gondolom, hogy a labürinthosz egy része még megkereshető lenne, a feszín feleti építményét, amit labirintusnak mondtak, ez már lerombolódhatott. De a belső, ami a föld belsejében vagy egy hegyében van, még ming meg lehet. Az egykori építmény  jaratairól néhány ókori szerző  azt modja, rengeteg ajtót helyeztek el benne...

 

Úgyhogy ezzel be is fejezem a Krétai Labürinthosz utáni kutakodásaimat, de erre szükség is volt, mert szerephez jut az Argonauták  visszautazása kapcsám...