>>Fredegar szerint ezek a félvérek mégiscsak keményen ellenálltak a kor egyik legerősebb hatalmának,

 

Romantizáló, vérségi eredetet fantáziáló áthallás az, hogy konkrétan és csak kizárólag ők lettek volna azok, akikre Samo támaszkodhatott. Feltehetőleg van alapja a sok leszármazottnak, de inkább egy későbbi etnikum magyarázataként, mint fegyeresekként, mint a korabeli történéshez kapcsolódóan teszik egyesek.

 

A mai kor legerősebb hatalmának ereje egy szempillantás alatt elsöpörné eszközeivel a vele szembeszegülő tálibokat, ha azok pl. egy síkságon vennék fel vele szemtől szembe a küzdelmet... nade nem teszik meg ezt a szívességet neki.

 

Samó és embereinek nem kellett több tízezer fegyverest mozgósítaniuk, hogy eredményesen szegüljenek szembe az avarokkal, sőt eszük ágában nem volt azt tenni.

Kereskedtek, ellátták fegyverrel a Dunától északra levő területen élőket, akik a fegyverek birtokában a megnövekedett önbizalom eredményeként nem fizették az adókat és hosszú ideig sikeresen ellenszegültek az erre irányuló váltakozó avar és germán igyekezetnek. 

Még az sem kizárt, hogy egy-egy avar, vagy frank hadjárat átmeneti eredményeket ért el, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy éppen egyik hatalom sem volt azon a szervezettségi szinten, hogy teljes fennhatóságot érvényesítsen a perifériáin.

 

>>A harmadik dolog pedig, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a veszélyes nemesfémvadász mutatványra feltehetően szláv katonát vezényeltek a tetőre, és üríteni készülő társa is hihetően szláv volt, máskülönben nem hamvasztották volna őket el. (Kb. az aknaszedő munka megfelelője volt ez a tevékenységi kör.)

 

A felvidéki avar sírokban 2-5% a hamvasztásos előfordulás aránya, amiből arra lehet következtetni, hogy éltek közöttük szlávok, de messze lényegtelen arányban.

Az avarok fennhatósága kiterjedt messze északon, minden bizonnyal személyek, vagy kis csoportok folyamatosan sodródtak velük.

A sankt galleni esetnél egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a Dráva felső völgyébe települő karantánok az aquileiai érsek embereinek térítése előtti időben szintén hamvasztásos módon temetkeztek és éppen, hogy a szomszédos Mura felső völgyéig legeltető avar kori népekkel valamiféle kapcsolatba kerülve nagyon is logikus, hogy az Alpok belsejében dél-észak irányba elérték a két-három völgynyire levő Sank Gallen kolostorát és kirabolták.

Ettől, még az Alpok-alján húzódó és a folyóvölgyek zárásával kiépült gyepü vidékére nem feltétlenül kell szlávokat gondolni. Pláne nem a Borostyán-út  Muraszombat,Szombathely környéki részeihez, ahol a honfoglalás-kori települések ismertek pl. az úttól 6-700 m-re távolabb a Gyöngyös patak mentén. Az itteni feltárások nem ereményeztek prekeresztény  hamvasztásos temetkezésre utaló régészeti leletet. Minden bizonnyal a korábban a tereptani adottságokat követő  Borostyán-útra közvetlenül ráépülő letelepedés valamikor az avar kori népmozgások alatt tevődött át a Gyöngyös-patak közvetlen partjára, az állattartóknál megjelenő fokozott vízigény miatt.  

 

Kutyára természetesen ezek a népek is esküdhettek, még, ha nem is voltak szlávok.

 

A szilágynagyfalusi kurgán csoport esetében meg kell jegyezni, hogy a Meszes hegység platóján levő sírokhoz tartozó település a Nagyréten volt, elég szűk etnikai jelentőssége lehetett.

A talált ékszerek típusai a hasonló borsod-megyei előforduláson keresztül a keleti sztyeppékre mutatnak.

A modern régészeti álláspont átértelmezte az erdélyi urnasíros temetkezést, elvetette még a Prága-típusú kerámiák etnikumjelző szerepét is azzal, hogy az egyes longobárdoknál(?) is előfordult volt. Az általad ídézett 1986-os álláspont eléggé átpolitizált volt, a mindenhol szlávokat kereső igyekezet fénykorűához kapcsolódik.

 

A zala megyei és erdélyi birituális temetkezés nem támasztja alá, hogy az avarok mozgattak volna komplex szláv népeket, de nem kizárt, hogy egy-egy avar kori csoport termelési rendszerébe integrált szlávokat vagy más etnikumba tartozó, de szintén hamvasztással temetkező népeket.

A zala megyei birituális temetkezési előfordulásnál a sztyeppén legyőzött és a történelemből eltűt ant nép töredékeit gyanítják, egy a feltárás során előkerült poncholt övcsat alapján.

ANTIKOF - Antok legyőzője