Akkor mi mégsem találkoztunk iwiwen, mert ilyesmi jellegű munkákra nem jelentkeztem.

Nagyon érdekes, amiket leírtál, a munkaadó szemszögéből, ilyen sztorikat nemigen lehet olvasni, mindenütt a munkavállalók panaszkodnak.

Úgy látszik, én mint munkavállaló, csakis nagyon szerencsés helyeken voltam eddig, mert akárhol dolgoztam, kiválóan dolgozó embereket váltottam le, és lettem méltó utódjuk. Igaz, egyik se volt magyar... Ilyen, hogy lelép, meg késik, meg mikor lesz fizetésemelés, főleg az első nap stb., szerencsére még nem is láttam, kollégáknál.

Én a másik oldalról tudok beszámolni, de ahogy elnézem, még így is szerencsésnek számítok, hogy senki még egy "sorry"-ra sem méltat, de lehet, hogy ez még mindig a jobbik eset,mint  odamenni, és jól pórul járni.

Egyvalaki hívott fel eddig (ÖSSZESEN), aki termékértékesítést ajánlott... Mondom: de nem azt mondtad, hogy otthon végezhető munka számítógép előtt, ki se kell mozdulni? Válasz: igen, ki se kell mozdulni, ha az embereket, akiknek el akarod adni a terméket, odahívod az albidba! Jézus, 1. ugyan ki jönne oda az albiba, hogy megnézzen két parfümöt? 2. nem is szabad idehoznom senkit (és szerintem ezzel még sokan vagyunk így), 3. az egész abszurdum. Ja igen, és nem baj, hogy nem ismerek senkit (akiket ugye idehívnék)...

Tőlem az ügyben szoktak tanácsot kérni otthoni ismerőseim, hogy hogyan lehet ide kijutni, és "mennyit lehet itt keresni", jaaaj. Segítek, tanácsolok. Nem emlékszem, hgoy bárki bármit is megköszönt volna valaha is... :(