Pakocs Károly; Pakots, *Nagykároly, 1892. nov. 17., †Popesti-Leordeni (Románia), 1966. okt. 23.: költő, író, kat. pap

 

 

A BÚZA HIMNUSZA

 

Áldott a föld, amelybe eltemetnek,

ó búzaszem, az őszi magvetők.

Áldott a vas, mely lágyra veti ágyad.

Áldott az ég, mely szoptató anyádnak

szent emlejébe küld tejül esőt.

 

Áldott a Nap, mely balzsamos kezével

kioldja pólyád és kalászba bont.

Áldott a szél, mely dajkamód simítja

meg homlokod és vígan elmeséli,

hogy fut előled messzire a gond.

 

Áldott a fürj, mely benned pitypalattyol;

a kis pacsirta, mely dalolva száll

föléd: hogy hálád égre énekelje.

Áldott a kar, mely hajlott soraidban

rendeket kaszál.

 

Áldott a munka, mellyel megszereznek,

Áldott az asszonykéz, mely kidagaszt.

Áldott a tűz, mely kisüt kenyérnek;

s a morzsa, mely a dolgozó karokra

izmokat ragaszt.

 

Áldott a szív, mely reggelen elosztja,

ami a tegnap estről megmaradt.

Áldott az Úr, ki gyarló szavaimra

leszáll beléd, hogy nekünk szárnyat adjon

s lehessünk angyalok a nap alatt.

 

Dicsőség Annak, aki megteremtett;

és az Egyszülöttnek, ki levette rólad

a keserű íznek ős halálos átkát;

és a Léleknek, ki az önző embert

pünkösdi tűzzel meghevíti jónak,

ínséges évben kenyeret adónak, – ámen.

 

 

 

Isten kezében [284-285.]