Sárosy Gyula (Lajos), pókai, *Borossebes, 1816. febr. 12., †Pest, 1861. nov. 16.: költő

 

 

ÉLETRENDSZABÁLYOK

 

Gyermekek számára

 

I.

 

Reggel

 

Jókor kelj, öltözzél, mosdjál,

Az istenhez fohászkodjál,

Megmosd a szád, füled, szemed,

Frissebb lesz egész tetemed.

Rövidre nyirasd hajadat,

Be ne lepje homlokodat.

Zsíros vagy olajos kézzel

Ne kend, inkább mosd meg vízzel.

Nyakkendőd, mellényed légyen,

Mert anélkül járni szégyen.

Nagyra ne neveld körmödet,

Ne hagyogasd el kendődet;

Tisztítsd meg portól ruhádat,

Fényesítsd meg a csizmádat.

Reggelihez akkor nyúlhatsz,

Ha már többet nem tanulhatsz.

Iskolába ne vigy enni,

Üres hassal kell ott lenni;

Mert aki az ételt költi:

A hasát s nem fejét tölti.

Hogyha kimégy onnan hazul,

Magadat ne viseld lazul.

Könyvedet tedd a zsebedbe,

De leckéd jusson eszedbe.

Szépen menj ki az utcára,

Mindenki szeme láttára.

 

II.

 

Az utcán

 

Menj az utcán folyvást, szépen

Rendet tartván mindenképen.

Nyakad ne görbítsd előre,

Ne szaladgálj nyakra-főre.

Ne kiabálj, ne andalogj,

Ne hajgálj és oldalogj.

Ne ácsorogj a csapszéknél,

Piacon vagy mészárszéknél.

Ne firkálj házak falára,

Se kerítés oldalára.

Az utcán ruhád le ne vesd,

Kezed, lábad ne hányd, ne vesd.

Legyen földi vagy vidéki,

Derék ember előtt térj ki.

A nevelt gyermek így köszönt:

,,Köszöntöm” vagy ,,üdvözlöm önt”.

Ne előzd meg, ha megy elől.

Ha sietsz is, menj balfelől.

Ha megszólít, állj meg mindjárt,

Míg szavát elvégzi, megvárd.

Felelj szépen, nézz szemébe,

Bele ne vágj beszédébe.

Szólj okosan, ne ümgetve,

Se suttogva, se hebegve.

Ha távozol, egyet bókolsz,

Férfinak kezet nem csókolsz.

Templom előtt estve, nappal,

Menj mindig levett kalappal.

Kofacivakodást látva,

Nem állsz meg ottan szájtátva.

Ne töltsd az időt hiába –

De siess a tanodába.

 

III.

 

A tanodában

 

A jó gyermek szívből örül,

Ha jár a tanoda körül;

De a rossz ameddig csak lát,

Kerülgeti az iskolát.

A tanoda, értsétek meg:

Templom a jámbor gyermeknek;

Műhely serénynek, munkásnak,

Fenyítőház a durcásnak.

Itt szokták azt megtanulni,

Hogy kell egymást felülmúlni

Az igazban, szépben, jóban,

A magyar és német szóban;

Nem elég tudni magyarul:

Az okos több nyelvet tanul.

A németnek, ha van eszed,

Minden időn hasznát veszed.

Ha tehát a gyermek lába

Belépett az iskolába:

Foglalja el helyét nyomban,

Üljön ott mint egy templomban.

Istennek áldását kérje,

Hogy szorgalmát s célját érje.

Figyelmezzen a leckére,

Az oktatók intésére.

Ide s tova ne forogjon,

Ne dünnyögjön, ne morogjon.

Pajtásának hagyjon békét,

Ne foglalja el más székét.

Bele ne vágjon vaktába

Az oktatónak szavába.

Ne szóljon kérdezetlenül,

Az idétlen szó rosszat szül.

Jól gondolkozzék a felett:

Kérdésre mi a felelet?

Ne tanuljon önkárára,

Csacska papagáj módjára.

Bár sok tudományhoz fértünk,

Az marad meg, amit értünk.

Gyermek! az idő oly drága,

Mint amily nagy gyorsasága.

Hogyha el hagyod repülni:

Vissza sosem fog kerülni.

Arra intsen minden óra,

Hogy használd az időt jóra.

Társalogj a bölcs könyvekkel,

Magadnál jobb gyermekekkel.

Jól vigyázván mindenedre,

Társolyodra és könyvedre.

Jókor jelenj meg minden nap,

A későn járó csontot kap.

Tanítódat tiszteld, szeresd,

Megbosszantását ne keresd.

Ha megdorgált, ha megintett,

Vagy rád komolyan tekintett:

Nem kell azért dúlnod-fúlnod,

Hanem inkább megjavulnod.

Ha ez mind kitelik tőled,

Derék ember lesz belőled.

 

IV.

 

A templomban

 

Templom az istennek háza,

Mely a bűnöst megalázza,

S az istenhez fölemeli,

S reményét hitté érleli.

Itt nyílik meg örömtele

Az ember súlyos kebele;

Ez a vallás kincses verme,

A mennyország előterme;

Szent benne minden kődarab,

Hitvezér a bölcs s jámbor pap.

Ő tanít kegyesen élni,

Ő istent szeretni, félni.

Ő az istennek szolgája,

Égig hat buzgó imája.

Ne kerüld hát a templomot,

Vesd le lelkedről a lomot;

Örömedet keresd abban,

Hogy ájtatos légy gyakrabban.

Mikor tehát templomban vagy,

Minden pajkossággal felhagyj;

Ülj, állj, figyelmezz csendesen,

Mondj imát buzgón, kegyesen.

Ha fel kell állni, talpra kelj

S az éneklőkkel énekelj.

Hajolj meg a szószék előtt,

Az ráz meg vesét, agyvelőt.

Buzgalmában ne zavarj mást,

Ne háborgasd a szertartást.

Szerény legyen öltözeted,

Ne jártasd szét tekinteted;

De ügyelj a szent atyára,

Minden legkisebb szavára.

Hasznos lesz, ami rád ragad;

Az ige üdvösséget ad.

Midőn pedig véget vetnek

Az isteni tiszteletnek,

És isten megirgalmaza:

Nyugodt szívvel indulj haza.

 

V.

 

Az asztalnál

 

Asztal előtt, asztal után,

Kezdd s végezd az evést imán;

Tégy széket magad számára,

Ne várj más szolgálatára.

Hagyj fel ott a sok beszéddel:

Mert torkodra forr az étel.

Ne válogass az ételben,

Egész végig maradj helyben.

Ne végy tányérodra sokat,

Ne hajgáld szét a csontokat;

Mohón ne egyél, hogy megfúlj –

Mindenhez tiszta kézzel nyúlj.

Ne nézz az evők szájába,

Ne nyúlkálj más tányérába;

Igaz mondás: a sok megárt,

Kevés méregből sem tesz kárt.

Mérték evésben, ivásban

Legyen hát nálad szokásban.

Mert aki nem tart mértéket,

Élte hamarább ér véget.

Ha kínálnak, várj sorára,

Maradj bár legutoljára.

Ujjad ne szopd, fogad ne vájd,

Ha köhögsz, takard el a szád.

Másoknak étvágya vesz el,

Hogyha csámcsogsz, mikor eszel.

Inni sem illik szürcsölve,

Sem ülni felkönyökölve.

A módos magaviselet

Fő kellék az asztal felett.

Ha felkelsz, székedet tedd el;

Vágj csinos bókot fejeddel,

Annak, ki veled étkezett. –

Szülőidnek csókolj kezet.

 

VI.

 

Egyebütt

 

Akárhol légy, tartsd a szabályt,

Hogy az isten mindenütt lát.

Rosszat ne szólj, se ne gondolj:

Mindent előre megfontolj.

Csinos, szemes, szemérmes légy,

Semmi rútat ne mondj, ne tégy.

Földre ne köpj más házában,

Körmöd ne rágd bolondjában.

Orrod ne fújd illetlenül,

Ne tüsszents kellemetlenül.

Szólj keveset, de hallj sokat,

Ítéld meg a mondottakat.

A hallgatás ritkán árthat,

Míg a sok beszéd elmárthat:

Beszélj, ha felszólíttatol,

Az okos mindent meglatol.

A szót értelmesen ejtsd ki,

A nyelvszabályt ne felejtsd ki.

Ha ékes lesz a beszéded,

Mindenki megdícsér téged.

Hat ökörrel és négy lóval

Nem nyersz annyit, mint egy szóval.

Beszéd között ne bizonyozz,

Szólj igazat, ne hazudozz.

Mert levét gyakran megissza,

Aki füllent összevissza.

A társalgáshoz nem értesz,

Ha vitáddal mást megsértesz.

Kegyednek címezd a nőket,

Magázni nem illik őket.

A férfiút szólítsd önnek,

Szépen fogadd, ha köszönnek.

Ne állj meggörbült lábakkal,

Tátott szájjal, görbe nyakkal.

Legyen, midőn másra veted,

Nyilt és bátor tekinteted.

Csak a gonoszak nem mernek

Szembe nézni az embernek.

Mindenhez emberséges légy,

Örömestebb adj, mintsem végy.

Se ne dícsérd, se ne gyalázd

Magadat, hanem megalázd.

Erényeid megdicsérnek,

Ha mások is megismernek.

 

VII.

 

Estve

 

Az ég sötétre van festve,

Beköszönt a csendes estve.

Annak aki jól dolgozott,

Jóízű falatot hozott;

De ki egész nap sétála,

Bizony felkopik az álla.

Ha korán akarsz felkelni,

Nem kell gyomrod megterhelni.

Ha ettél, fekünni mindjárt

Nem jó, s az egészségnek árt.

Zavartak lesznek álmaid,

Másnap bágyadtak izmaid,

Tanácsosabb tehát állnod,

Vagy ezer lépést járkálnod.

Álomtól a test erőt vesz,

A sok alvás tunyává tesz.

Hét-nyolc óra egyremásra

Mindig elég a nyugvásra.

Magasztald lefekvés előtt

Hálával a nagy teremtőt,

Hogy egy napot hagyott élned,

Többeket pedig remélned.

Kérdd: hogy virrasszon feletted,

Áldja meg e napi tetted.

Szükségedet elvégezvén,

Aztán szépen levetkezvén,

Rakd egy helyre minden ruhád,

Mondj mindennek „jó éjszakát”!

Ha követed mindezeket,

E hasznos rendeleteket,

Ezt mondják rád az emberek:

„Ez ám egyszer derék gyerek!”

 

 

 

A Mátra gyöngye, Gyön-

gyös, 1851-1852 [143-151.]