"A muszlim vallàsù csalàdokban lévô nôk példàja meg a legrosszabb mindennél (hàrem?, na ne !)"

A vallási fanatizmus minden formája riaszt, nyomaszt (elképesztően butáknak és a politikai életben való aktív részvételre is alkalmatlannak tartom azokat az embereket, akik a jelenlegi természettudományos ismeretek mellett még ennyire megvezethetők), ettől függetlenül nagy kedvvel és jó szívvel emelnék be az említett vallási irányzatokból olyan momentumokat a nagykaganátus rendszerébe, melyek hasznosnak és praktikusnak látszanak. Ne feledjük, egyúttal generációk sorának bölcsessége halmozódott föl ezek mögött az irányzatok, tanítások mögött, s balgaság lenne egy az egyben elhajítani őket. A nagykaganátus leendő prófétájaként a teljes vallási és morális türelem, sőt liberalizmus álláspontjára helyezkedem. Vajknak és Salamonnak is nevezett Szent István királyunkkal vallom, hogy "unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est". Ennyiféle, eltérő szokásrendszerű és különféle hagyományokat ápoló ország, ennyi kulturális kincs egybefűzése nem is követelhet más szemléletmódot véleményem szerint, mint a jó értelemben vett (de még annál is liberálisabb) liberalizmust, a teljes libertinizmust (hogy ez utóbbit hogy értem, majd igény esetén megmagyarázom, egyébként megmagyarázhatom röviden is – in der Kürze liegt die Würze –, az új dolgokba való belekóstolást, a megismerési hajlandóságot és annak serkentését értem elsősorban alatta). Szóval mindenképp érdemesnek látom a háremek visszaállítását Magyarországon (az Árpád-korban még javában léteztek ilyenek a hazai muszlimok körében, lásd Abu-Hámid al-Garnáti úti beszámolóját II. Géza idejéből, aki háromévnyi ittléte alatt egy csodaszép, széles csípőjű bizánci rabszolgalányt vásárolt magának, s gyereket nemzett tőle), annyi különbséggel, hogy ezt az intézményt nemcsak az iszlám vallásúaknál tudom elképzelni. Egyébként nem biztos, hogy az összes mohamedán országban annyira nyomorúságosnak kell a nők sorsát kelképzelni, és hogy ez a vallás csak negatívv értelemben nyomja rá a bélyegét az ember személyiségére; egy barátnőm mesélte, akinek a férje török volt, hogy kinn Isztambulban az idegen emberek milyen szempillantás alatt körbevették a segítségre szoruló gyereket, s olyan odaadással védelmezték, amely a mi a képmutató keresztény kultúrkörünkre nem igazán jellemző.

Egyik újításom lenne, hogy a háremekbe büntetésből is be lehetne kerülni az állam és a hárembe fogadó közötti szerződéses megegyezés keretében. A büntetésből hárembe jutott nő a hasznos ház körüli munka mellett szexuális szolgáltatásokkal is tartozna urának, természetesen jogai törvényi szintű biztosítása mellett.