"ha az anya nem dolgozik, akkor az apànak kétszer annyit kellene keresnie, hogy az egész csalàdot eltarthassa. Ez pedig még Fr.-orszàgban is egyre kisebb arànyban megvalosithatò. Nagy tàrsadalmi vàltozàsok kellenének hozzà"

Kétségtelen, hogy forradalmi változásokat képzelek el e téren (ámbátor meglehetősen utálom ezt a szót, mert a csőcselék ostobasága is mindig kapcsolódik hozzá). Azonban nagyon egyszerű módon át lehetne hidalni ezt a problémát: a munkaerőpiac szűkülésével a felszabaduló bérkeretet egyszerűen újra kell osztani. A továbbra is a munkahelyeken, vállalkozásban dolgozók között, vagyis a férfiak és a még gyermektelen, hasonlóképpen dolgozó nők kapnák meg a felszabaduló részt. Ugyanakkor legfőbb ideje, hogy visszaállítsuk a ház körüli gazdálkodás becsületét a non-produktív irodai és egyéb haszontalan látszattevékenységekkel szemben. Ilyeneknek a nagykaganátusban helye biztos, hogy nem lesz. Mint elefánt a porcelánboltban, könnyedén fogjuk rendezni a dolgokat, olyannyira, hogy mindez át is vezet minket a felsőoktatás felhígulásának problémaköréhez. Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi keretlétszámnak a tizede is bőven elég lesz az egyetemeken, vagyis csak az járjon oda, aki valóban oda való, a többieknek emelt szintű szakmunkás-oktatást fogunk nyújtani, megfelelő végbizonyítvánnyal elismerve.