Úgy gondolom a szervezés folyamata, a Samó féle történet kristályosodása a Borostyán-út mentén zajlott.

Ez a római időkben fontos, 6 m szélességű, kő alapozású és habarcsba ágyazott bazalt lapokkal fedett út Aquileia-Sempeter-Ljubljana-Ptuj-Muraszombat-Szombathely-Sopron-Carnumtun útvonalon a Dunán átkelve a Morva folyó mentén a Morva kapunál fordult északkeletre, majd a síkságon át a tengerpartra és ott a mai Észtország területén volt a végpontja. Vas megyében itt-ott ma is látható a nyoma.

Minden bizonnyal ezt a még a középkor során is fontos kereskedelmi vonalat akkoriban a közelébe települt  kagán tartotta ellenőrzése alatt jelentős jövedelme miatt, de adóztatta Bizánc is, rögtön az út kezdeti szakaszán Aquileia után.

Az avarokról feltételezhető, hogy a szláv népektől elvettek adóba minden fémet a Kárpátoktól északra, így érték el azt, hogy nem jelentettek katonai fenyegetést. (Az oroszok hasonló módon jártak el finnugor népekkel, erről angol utazó számol be a Káma mentéről a XVII.szd-ból)

A Borostyán-úton járó kereskedők feltehetőleg összebarátkoztak, közösen üzleteltek  avarokkal, úgy gondolom, hogy a közös vallás teremtett megfelelő bizalmat(szombatos,Judenburg). Szintén feltételezem, hogy ezek az avarok a Mura felső völgyéig, Styria Judenburg kerületéig hajtották nyaranként az állatjaikat a gazdag fű miatt, jól kiismerték az Alpok átjáróit észak és dél irányba, a szomszédos, a Dráva völgyben elhelyezkedő Karantániát szintén jól ismerhették.

Ez a vidék akkoriban Bajorország fennhatósága alá tartozott jogilag, de valószínűbb, hogy igazi erőt az alkalmilag legerősebb helyi hatalmasság gyakorolt, későbbi korokban ők az Eppensteinek Eppenstein várából Judenburghoz közel.

Lényegében már csak a kereskedelmi út kezdeti, É-Itálián keresztül vezető mintegy 100 km-es szakasza az érdekes, ez pedig jó okkal a Tagliamento folyó medre lehetett.

A folyó a tengerbe a velenceihez hasonlóan hatalmas és rengeteg szigettel, víziúttal, tagolt lagúna Aquileiaval ellentétes szegletébe torkollott. A torkolattól folyásirányban felfelé mitegy 20 km-re  kiszélesedett és egy 5-600 m szélességű, öklömnyi görgetegkövekkel, sóderrel feltöltött sík vidéket alkotott, amit az esőzéskor és olvadáskor teljesen kitölt a víz, ámde egyéb időszakban alig csordogál benne, így hátas és málhás  lovakkal nagy sebességgel, itt-ott a vízen biztonsággal átgázolva lehet haladni benne, pláne, ha a kengyelnek köszönhetően jól irányíthatók és megülhetőek a hátasok.

Úgy gondolom Samó, a senon vidékről származó kereskedő vagy a tengeri kereskedelemben talált társakat, akiknek a lagúna szigetein rejtegetett csempész áruját szállította, vagy éppen az aquileiai kereskedőkkel állt kapcsolatban, de nagy eséllyel a bizánci vám megfizetése nélkül továbbította az árut a Tagliamentó, majdnem a mai Tarvisióig széles kavicsos utat biztosító, egyenletesen emelkedő medrében akár két nap leforgása alatt.

Mivel az alkalmi esőzéseket követő áradás mindent elsöpör az útból, semmiféle akadályt nem telepíthettek a mozgásuk gátolására, a széles meder és nyílt terep, s a hátrafelé nyilazás pedig az avar és kereskedő csoportoknak lehetővé tette az átverekedést bármilyen ellenálláson.

A Moosburg(karinthiai Arnulf császár szülőhelye +896) központú Karantánián keresztül,- ami feltehetőleg a bázisa volt Samonak, -itt születtek meg a szláv asszonyoktól a gyerekek, akik később a független Judenburg és környéke népeit alkothatták- északi irányban nyíl egyenesen vezetett a völgyeken keresztül az út Judenburgig, majd északra tartó völgyeken keresztül St.Gallennél ágazott két irányba a feltételezett kereskedés.

A frankok Verona-Bolzano-Merán-Andesch(München mellett) irányú kereskedelmi tevékenységének konkurenciát jelentő út  St. Gallentől az Enns torkolatánál lépte át a Dunát és egyenesen tartott a mai Ceské Budejovice városig, ahonnét hajózható volt a Vltava és az áru kijutott az Elba vízrendszerén a tengerig.

A másik kereskedelmi út Melknél lépte át a Dunát és Brün felé haladva csatlakozott rá a Borostyánútra ott, ahol az kilép a Morva-kapun Morvaország területére.

 

Samo feltehetőleg fémet és fegyvereket szállított északra, ami származhatott az Adriáról, Judenburgból ami a zsidók elüldözéséig Ausztria vasipari központja volt a bányászott érceknek köszönhetően, de akár az avar fémművesség eredményei is részt vehettek az üzletben.

A  fegyvereknek köszönhetően a "szlávok" egy idő után megtagadták az adófizetést az avaroknak és nagy eséllyel megvédték magukat az ezirányú törekvéstől, valamint feltehetőleg részt vettek a frankok és avarok által Samo kereskedelmi tevékenységét felszámolni akaró hadjáratok elleni küzdelmekben. Vogastisburgi csata a Duna mellett, ahol  feltehetőleg az átkelést harcolták ki Samo és kísérete.

 

Kb. ennyi lehetett a Nagymorva Birodalom, amiből a Habsburgok és a klérus csinált hamisított történelmet, hiszen a szlovéneken kívül a zsidók is nagyobb joggal tekinthették magukénak Stájerországot és Karintiát mint a németek.

 

Feltehetőleg a már frank-német nyelvű zsidók nagy részét akkor költöztették Galíciába a vidékről, amikor az Őrségből a székelyeket Erdélybe, feltehetőleg ugyanabból a célból, határvédelemre.

Az 1490-es években (Mátyás király halála körül) Habsburg parancsra Judenburg zsidóit is mind egy szálig  elűzték, akik meglehet, szintén keletre vették az irányt.

 

Ez a megközelítés magyarázatul szolgál arra is, hogy miért indult Velence fejlődésnek Aquileia és Verona ellenőrízte kereskedelem közötti elméletileg holt térben.

Aquileia lagúna dzsungeléből a bizáncia hatalom adóztató törekvése és feltehetőleg az avaroknak a kerekedés megszüntetése érdekében kifejtett nyomása ellen a kb. 60 km-re levő Velence partmenti szigeteire tették át a csempészet rejtekhelyeit és vettek részt a "szláv" területekről érkező áruk nagy profitot jelentő továbbításában és ezekből a rejtekhelyekből nőtt ki a város.