Török Elemér, *Lelesz, 1930. nov. 14.: költő, újságíró

 

 

KÖSZÖNET MINDENÉRT NEKED

 

Anyanyelvem,

te édes mostoha,

pipacsok

piros sikolya,

őszi égen

darvak sírása,

világ árvája,

mezei pacsirták

énekétől zengőbb,

kristálytiszta

örökvíz

halk csobogása,

hajlékony,

fehér nyírfácska,

esti harangszó

a bodrogközi

puszták felett,

szirom-zúzmarás

kökénybokrok

csöndje,

zsenge füvön

harmat gyöngye

unokáim arcáról

világgá küldött

mosoly,

nevezhetnélek

napnak is,

sorsom

jó csillagának,

égi bölcsőt

ringató

ős csillaganyának,

felnevelő

dajkám voltál,

emberré

te formáltál,

jegenyetartást adtál,

benned visszhangzik

gyermekkoromból

a Tice-parti

nádasok zizegése,

tücskök

éji cirregése,

zúghatnak körötted

vad szelek,

én már attól se

féltelek,

anyanyelvem,

te édes-keserű,

szépen zengő

arany hegedű,

anyánk ajkán

drága ének:

köszönet

mindenért néked!

 

 

 

Koszorú [150.]