Karinthy Gábor, *Bp. 1914. dec. 17., †Bp., 1974. nov. 13.: költő, műfordító

 

 

VADGESZTENYEFÁK

 

Némelyik már hervadozgat, mint egy őszülő király,

fürtje közt a méltóságos szomorúság muzsikál,

mint hatalmas angyal, száll a gazdag hegyről már a nyár,

arany angyal, végsőt lobban szárnya nemsokára már.

 

Bólogatnak ablakon túl künn a vadgesztenyefák,

hallgatag királyok, vállas alkonyati mese-fák,

koszorújuk zörren s nincsen koszorújukban virág

hosszú sorban állnak, mint végtelen litániák.

 

Égnek áhít hajnalórán minden vadgesztenyefa!

Ágaik közt csupa nedves illat szállong és ima.

Mily öröm vad orrlikadnak ezt a szagot innia!

Ott reszket a lombok közt a harmatos Harmónia!

 

Most kinézek: ablakon túl már az alkonyat zenél

és az utca halhatatlan szökkenéssel égig ér

bólogat a gesztenyefa, fújja-fújja őszi szél

(bölcs királyok: nemsokára mindahány aludni tér).

 

 

 

Én, fájdalomherceg, 1937 [94.]