Jancsik Pál, *Brassó, 1936. nov. 12.: költő, műfordító

 

 

AHOL AZ ÉG KÉKJE A LEGMÉLYEBB

 

           Brassó egyetlen városhoz sem hasonlít,

           amelyet valaha láttam.

                                     Széchenyi Naplójából

 

           …azok számára, akik elhagyták

           gyermekkoruk és kamaszkoruk városát,

           az mitikus várossá válik.

                                                Mircea Eliade

 

Ahol az ég kékje a legmélyebb,

ahol a fenyők színe a legüdébb,

vadgalambok nyakának zöldje a legcsillogóbb,

s el nem felejtheted csipkebogyók pirosának tüzét,

 

ahonnan olyan régen elkerültél,

ahol mindig tárt karral vár a vár,

a házak, az utcák, az egész város,

ahova mégsem mehetsz te haza már,

 

de ahol mégis otthon vagy örökre,

jövőbe vágyó örök fiatal,

tizennyolc éved lobog a szelekbe,

tizennyolc év maga a diadal –

 

emlékek városát viszed magaddal,

vágyaid, reményeid, hitedet,

mindig megújulni, zengő ifjúságod

évek kaptatóin holtig cipeled.

 

 

 

101 vers Brassóról [86-87.]