Miklós László, *Kolozsvár, 1937. nov. 11.: költő, tanár, újságíró

 

 

ESTE

 

Lassan lefele kúsznak az erdei árnyak

a kora tavaszi szélben szikkadó földek

felé kúsznak az erdei árnyak

világos sötéttel zöld zölddel tölgy búzával keveredik

 

Falu a faluvéggel

egyetlen testté összerándul

 

Leereszkedik a magasság

tartja görnyedten a torony

a szúette harangláb

 

Indulok

Szembe velem nem jön senki

Indulok

hogy odataláljak az emberekhez

mielőtt a csend torlasza leroskadna

mielőtt ég a földdel végképp összefolyna

 

Az utat jól ismerem

 

 

 

Néhány percig a reggel [16.]