Falu Tamás; 1898-ig Markbreiter Lajos, 1910-ig Balassa Lajos, *Kiskunfélegyháza, 1881. nov. 10., †Ócsa, 1977. júl. 13.: író, költő

 

 

AJTÓ

 

Hízelgő repkény futja be végig,

Csipkés levelek búsan becézik,

Kapufélfáján lágy mohák nőnek,

Behunyt szemére zöld szemfedőnek.

 

Hogy kulcsa hol van, senki se kérdi,

Neki mindenki szó nélkül tér ki.

Küszöbét a fű gyepesre nőtte,

Még az árnyék sem áll meg előtte.

Szigorún áll az omlatag falba’,

Fél, hogy valaki visszajön rajta.

Zárja bezárult, ruhája rozsda,

Még az emlék is általugorja.

 

Kilincse néma, kilincse hideg,

A szívét tárni nincsen már kinek.

Ha csókot dob rá az alkonyóra,

A szél még azt is letörli róla.

 

 

 

Vidéki állomások, 1911. márc. 31. [14-15.]