A "szellemet" én kisbetűvel értettem:) a tiéd, az enyém, minden egyes emberé, állaté, növényé, stb, és idézőjelbe tettem, mert sokféle értrelmezése van ennek a fogalomnak.

 

megnyugtató azt hini, hogy ez az egész csak egy illúzió, rémálom, mert mögötte ott van egy "szellemi", "tökéletes világ?" Azt mondják a bölcsek ez így is van

 

Jelen pillanatban számomra ez egyáltalán nem megnyugtató, mert nem hiszem ezt, de nem is vagyok nagy bölcs;):)

 

(a tökéletesség számomra egy befejezett, ebből következően mozdulatllan valamit jelent, a létezés alapja pedig a mozgás - a létezés tudatát annak észlelése nélkül nem tudom elképzelni, az észlelés pedig egy cselekvés, egy mozgás, hatás, ami az észlelés pillanatában már változást is hoz - úgyhogy gyakorlati szinten nem tudom elképzelni a tökéletességet,, csak valamiféle "idea" szintjén - vagy úgy, hogy már most is tökéletes minden, ami létezik, a maga módján)

 

 

Ami számomra megnyugtató, az a tapsztalat, hogy a "fizikai színtéren" történő tapasztalásom nem független tőlem, vagy a tudatosságomtól, van esélyem és "hatalmam" változtatni rajta. Bármikor. (az más kérdés, hogy élek-e evvel a lehetőséggel, vagy nem, és miért igen, vagy nem - hiszem, vagy nem, és miért igen, vagy nem)

 

mi a kapcsolatunk ezzel a Szellemmel? Az igazi, valódi kapcsolatunk?

kapcsolaton mit értesz? kommunikációt? érzetet? tudatos kapcsolatteremtést? észlelést? kapcsolódást? a kapcsolódás felismerését, belátását? megtapasztalását?

 

Az a "szellem", amire én gondoltam, mondjuk a tudatosságunk. (nem tudom, igazán mi lenne a jó szó rá). Ami része lehet egy "nagyobb" tudatosságnak, annak, ami pl. kialakította a fizikai szervezetünket olyanná, amilyen, a mi tudatosságunkon túli módon. Aztán vélhetően vagy egy ennél is nagyobb "tudatosság", "szellem", és így tovább. Az én fejemben legalábbis:)