Tudom, nehéz elhinni, akinek nem múlik el teljesen. De magamat mi a francnak csapnám be. Nekem volt és már jó rég nincs. Amit írsz az nagyon járható út. Tulajdonképpen én is valami olyasmit jártam be vele. Nem azon rágódtam, hogy mi a francnak búg, zúg, hanem azon, hogy hogyan tudnám átadni a múltnak. Az járt a fejemben, hogy mit csinálhatnék e cél érdekében és az ötletet mindig ki is próbáltam és ha észrevettem, hogy van hatása, akkor nyomtam ezerrel. Tehát nem hagytam, hogy gyötörjön a gondolat, hogy zúgnak füleim, inkább azon gondolkodtam, hogy hogyan állíthatnám meg. És ez mindig megnyugtatott, mert tettem érte valamit mindig. Ha nem volt hatása, akkor mással próbálkoztam. Az ember nagyon összetett és bonyolult anyagcsomó, nagyon sokszor a hiba oka nem is ott van ahol megnyilványul, ahol észrevesszük, hogy valami rendellenes - hanem egész máshol..........