Schenouda Creative Commons License 2010.11.09 0 0 7495

Éppenséggel az is lehet, hogy akár Európában, úgy Ázsiában is fantasztikus mesék szövődtek a föld alatti barlangok és útvesztők köré. Némelyikről be is számoltal itt (talán Erdélyt mondtad vagy valami ilyesmit). És ezek a nyugati utazók, ál-buddhisták (Alveydre, Ossendowski, Dickhoff, Röhrich, Maraini Fosco, az ál-Lobsang Rampa, Theodore Illion meg ezek) már egyik a másikéból alakítgatta tovább a mesét Agartháról. Guenon még azt is elfogadja, hogy Agartha uralkodója a "Világ Királya". Én régen olvastam Ossendowski könyvét, de pld. egyhelyen-állítólag valami kínai lámától ered a beszámoló- ezt írja: "A föld alatti barlangokban különös fény van és ennek köszönhető, hogy ott megterem a búza és mindenféle növény és az emberek hosszú és betegségtől mentes életet élnek..." (Állatok, emberek és istenek, 1924).

 

 

Victor Hugo meg az egyszerű üreglakókról ír, akik sokfelé éltek, s általában a legszegényebb rétegekre volt jellemző. Kambűzész is velük találkozott Egyiptom nyugati sivatagában (de éltek a Vörös-tenger mellékén is). A görög történetírók egyszerűen trogloditáknak nevezték őket.

Hugo beszámolója valószínűleg nem azonos azzal a "föld alatti titkos kelta várossal", amiről Charroux beszél a bretagnei Broceliande-i erdőben (Néant Pertuisnál). Erről az erdőről a középkori trubadúrok kezdtek el regélni, bár pontos helyével és hajdani kiterjedésével ma sincsenek tisztában. Charroux szerint az erdőben "titkos kelta menedék" volt, hasonló Agarthához. Ezt írja: "Egy hagyomány úgy tartja, hogy négy bejárata van Agarthának: az egyik a gízai Szfinx lábainál, egy másik Mont-Saint-Michelnél, egy harmadik Néant Pertuisnál, a brocéliandei erdőben, és végül a legfontosabb bejárat, a tibeti Shamballáhnál.” (1969) Michel Carguése francia okkultista szerző meg szintén a hagyományokra hivatkozva állítja, hogy a tibeti Do-King dolmennél található a lejárat Agarthába.

Gabriel Trarieux d’Egmond francia rózsakeresztes még rá is tesz egy lapáttal: „Az összes szent tudományok megörződtek Agarthában. Atlantisz átöröklődött Egyiptomban, a szimbólumukkal, a Szfinxszel együtt.”

Előzmény: Nolanus (7491)