miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 861

Tokaji Márton

Tűnődés

 

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.

Vitorlás levelek tarka kis hajóján.

Körém festette a természet e-képet.

Elém varázsolva sok régi emléket.

Fiatal éveim, hogy futottak tova?

Életem derűjét elvesztettem sorra.

Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.

Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.

Az idő elrepült, megvénült az ember,

Nem kell már versenyre a nagy természettel.

A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.

Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.