A szellemi jelenségeket is energetikai jelenségekként kezelem, nem különítem el őket, mintha függetlenek lennének.

 

Tudom, hogy független jelenségek nem léteznek (és nem létezhetnek).

 

Az egész egy "(energetikai) rendszer":

mozgó és mozdulatlan;

folytonos átalakulásban lévő,

ha mozdulatlanságba dermed (látszólag), utána megindul;

és egyre csak nyílik; a megismeréssel egyre nagyobbra nyílik (és ennek sosincs vége) /ahogyan kezdete sem volt soha/

 

minden kezdet csak látszólagos kezdet   ((a "kezdet" valójában egy elv; egy "világító elv")

 

csak a filozófus képes ezzel szembenézni és ebben a "szembenézésben" önmagát felismernie és a "törvényekkel" összhangban élni.

 

ez lenne a lényeg...

 

többet valójában nem tehetünk

 

közel sem vagyunk abszolút lények.

 

 

 

Keresik a "megvilágosodást", de közben mindíg valami ostobaságot tesznek, mert elhitették velük (a féligértők), hogy azt kell tenniük.

 

Én úgy vélem: a tisztán megértett elvek kezdenek el világítani az emberben és tesznek tanúságot önmagukról nap mint nap a bölcs számára.

Ha van "kulcs", hát az értelem a kulcs.

 

Egyedül és kizárólag a saját értelmed által tárulhatnak fel az "ősi ajtók" (melyek számodra itt és most nyílhatnak/ ha teszel érte).

 

Miért kellene bármilyen kollektívumba beállnod ehhez?

 

Miért kellene rég halott emberek ezerszer átdolgozott szavait értelmezgetned ehhez?

 

A te szíved a te értelmed: kapu önmagadhoz és mindenekhez.

 

Kinek kell az értelem és kinek kell az arany?

 

Az ég sem mozdulatlan, a föld sem és az ember sem. A szalmakutya pedig szalmakutya, nem egyéb; sosem lesz halhatatlan istenné.

 

Értelem vezessen benneteket, ne frusztráció, ne vágyak és ne óhajtások.

 

 

A "titok": a "mester" léte.  Én tisztelem a "mestert", de "porból ébredő" és "porba hanyatló mestereket" nem tudok tisztelni.

Azt tisztelem, aki "levágja" ezeket a "mestereket". (az erőset, aki leszállt... a meg nem értettet, akinek kezében a világító fáklya)