Garay János, *Szekszárd, 1812. okt. 10., †Pest, 1853. nov. 5.: költő, író, újságíró

 

 

MONDA ISTEN: NAP LEGYEN…

 

Monda isten: nap legyen s szemed lett,

A szerelmi lánggal csillogó szem;

Monda isten: rózsadomb virúljon,

S rózsadomb lett két virágzó arczod;

Monda isten: lágy selyem teremjen,

S terme fürtöd drága szálu selyme;

Monda isten: lenne szűz eperke,

Édes, ízes, teljes és pirosló,

S lőn parányi szácskád az eperke;

Monda végre: tündér kert teremjen,

És te termél csuda báju lányka,

És e kertben fülmilét teremte,

S én levék e kertnek fülmiléje,

Reggel este fönnen énekelvén:

Vajha engem s mindörökre engem

Boldogítna már e nap sugára,

Vajha nékem s mindörökre nékem

Nyilnék üdvösség e rózsadombon,

Enmagamnak kötnék enkaromra

Rabbilincset a selyemhajakból,

S híven, híven őrzeném e kertet,

Semmi más jutalmat nem kivánó:

Csak, hogy benne – én szedhessek epret.

 

 

 

Szép szerelmes szavak [53-54.]