Vargha Gyula, görzsönyi, *Káva, 1853. nov. 4., †Bp., 1929. máj. 2.: statisztikus, költő

 

 

VARGHA GYULA: SZENT MARGIT GALAMBJAI

 

A szűz királylány hűs szigetjén

galambok isznak a Dunából.

Megszomjazott s leszállt a földre

a fönn kerengő légi tábor.

 

Házak s tornyok felett csapongva

negédesen szelték a léget,

sokszínü fényes tarka tolluk

a napsugárban szinte égett.

 

Szelíden állnak most a parton,

félénken néznek a nagy árra,

piciny csőrük hegyét a roppant

folyam vizébe be-bemártva...

 

Hajdanta hány szép várkisasszony

élt boldogan, kevély örömben;

táncolt, dalolt, fénylett, sugárzott

zenétől harsogó teremben.

 

De hány volt, aki kéj s öröm közt

egyszerre csak nagy szomjat érzett,

s ment, hol szűz Margit gyönge teste

szeges övtől sebezve vérzett.

 

S az ige végtelen vizéből,

világból elvonulva, távol,

úgy ittak égő szomjas ajkkal,

mint a galambok a Dunából.

 

 

 

Verses Budapest [296-297.]