Emberként, gyerekként és szülőként, kismamaként már beírásod második soránál folyni kezdtek a könnyeim.....örült a szívem, hogy egy gyönyörűséges és boldog születéstörténetet olvasok. És azt is olvastam!


"Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége."


Gyertya égjen a Fiadért, Érted és Családodért, Sziszikéért, az ijesztő állapot miatt nehéz helyzetben lévőkért és Mindannyiunkért!