"az orosz őskrónika egy utalása alapján nem zárható ki, hogy Álmosnak udvartartása volt Kijevben, ahonnan a folyami vámszedés mellett a poljugyét, vagyis a környező szlávok adóztatását felügyelte"

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy említett uralkodónk – P. mester naiv etimológiáitól függetlenül – héber hangzású személynevet viselt. A m.dzs.gh.r vezetőréteg nézetem szerint még Kijevben, Ámosz udvarában (PVL: „на горе, ныне зовущейся Угорской, где ныне Олмин двор”) vehette föl a zsidó vallást, feltehetően akkor, amikor a Cambridge-i genizatöredék szerint segítséget nyújtott a kazár uralkodónak korábbi szövetségese leverésében, s fiát, Árpádot "a kazárok szokásának és törvényének megfelelően" pajzsra emelték.

Úgy látszik, az utódok körében a X–XI. század fordulója táján ez a névadási gyakorlat még elevenen élt. Legalábbis Cornides Dániel nyolc olyan szerzőt említ, aki szerint Szent István királyunkat eredetileg Salamonnak hívták. A skótok történetéről szóló művében Johannis de Fordun világosan meg is mondja, hogy Salamon nevét említett királyunk megkeresztelkedése előtt viselte. Ennek ismeretében talán felül kellene vizsgálni a Saroltu személynév 'fehér menyét' etimológiáját.

Az egyszerre több istennek áldozó Géza-István király további, héber-arámi stb. nevet viselő felmenői voltak: Tarkatzu (hett. tarh- 'meghódít'?), Zoltu (aram. sultān 'hatalom, uralkodás'), Tebele/Tevele (jidd. Tevel, Tevele), Ezelekh (héb. Isaiah), Termatzu (T'armač kazár hadvezér 730 körül), Emesu (šum. Emeš 'a nyár istennője').