Lukianosz: "Egy másik csodás történetet is mesélnek azonban a hieropolisiak; azt mondják, hogy országukban nyílt meg egy hatalmas szakadék, ami elnyelte mind a vizeket, és hogy Deukalion ez alkalomból oltárokat emelt, és egy Juno-nak szentelt templomot alapított a szakadék felett..."

Van egy hasonló, nagyon mély sziklarepedés a baalbeki templom udvarán, az ún. oltártorony alatt is. Talán hasonló jelentéssel bír.

A bikákon álló Zeusz-Hadad azonos Baalbek főistenével Juppiter Heliopolitanussal. A baalbeki nagy szentély hátsó részében állt kultikus, több méter magas aranyozott szobra, a "Balanion", amit a nagyon régi időkben hoztak ide az egyiptomi Héliupoliszból.

Hogy ezen a vidéken sűrűbbek az ilyen hagyományok, nincs mit csodálkozni, hisz a hagyomány szerint a lázadó angyalok a libanoni hegyekben rendezkedtek be, és követték el a bűnt a földi asszonyokkal...

****

Egyébként az egyik legkülönösebb hagyományt egy nagyon ősi szentélyközpont, a pogányság ősi fészke, Aphaka hordozza a területen. Lukianosz meglátogatta ezt is, mert ott Aphrodité (Asztarté = Venus Aphacitis) ősi szentélye állt, amit még Kinürasz bübloszi király alapított. Ez a Kinürasz kétségtelenül beavatott, vénuszi lények bizalmasa, Asztarté papja volt.

Az ókorban Aphaka egész területe szenthelynek számított, ahová minden év tavaszán, mikor a Vénusz bolygó ünnepeit tartották, zarándokok ezrei érkeztek. De itt el nem mondható Aphaka jelentősége, túl azon, hogy itt őrizték Adonisz fejét Aphaka valódi „szenthely” volt, ahol egykor az istenek testi valójukban mutatkoztak, és nem olyan hely, ahol az isten egy hajtincsét vagy nyilát őrizték. Volt valami kimondatlanul ősrégi és félelmetes ebben a helyben, ami borzadállyal töltötte el a korai keresztény püspököket, akik nem győztek átkokat szórni a városra, amit többször, módszeresen le is romboltak. Templomáról írja Euszebiosz: "Egy undorító női démonnak ajánlották, aki Aphrodité [Venus, Asztarté] néven ismert. A bűn iskolája ez a hely minden erkölcstelen hívének, ám a testületük elpusztult fényűzésük miatt..."
Ott is volt egy szent tó... Egy "csillag" esett le a helyén, ott alakították ki ezt a mesterséges tavat. Azt mondták ez a tó volt Ízisz menedékhelye, mikor az Föníciába jött.
De érdekes, hogy mit írtak ezek korai keresztény írók az ottani kultuszról, csak kettőt idézek:
Szozomenosz: "Aphakában azt gondolják, egy bizonyos imádság kimondása nyomán egy adott napon, csillaghoz hasonló tűz ereszkedik le a Libanon tetejéről és belesüllyed a szomszédos folyóba. Ők azt állítják, ez Urania, akit Aphroditénak neveznek.”
Zoszimosz bizánci hivatalnok (i.sz. 5. sz.) még érdekesebb: "Gyakran lehet látni a templom és a szomszédos helyek közelében egy tüzet a levegőben, mely egy lámpáshoz hasonlít, kerek alakja miatt , mely feltűnik a mi időnkben, olyan gyakran, mikor a nép összegyűlik különleges napokon." Aphaka
Franz Karl Movers német orientalista igyekezett minden forrást összegyűjteni az ókori hagyatékból, ami kapcsolatos volt a föníciaiakhoz, és azt írja az ötkötetes "Die Phönizier"-ben, hogy az égből hulló tűzről azt tartották Aphakában, magából a Vénusz bolygóról hullt alá. A szertartások idejét úgy rendezték, hogy azok egybeessenek a hajnali Vénusz megjelenésével.
A föníciai hagyomány szerint mikor Astarte elmenekült Tüphontól, Adonis ördögi testvérétől, a sötétség és terméketlenség istenétől, aranyhallá változtatta magát a tóban. Ekkor Tüphon az égiekkel harcolt.

Amikor annak idején Kinürasszal, az aphakai kultusszal, az ottani romokkal és szent tóval foglalkoztam, összegyűjtve az emlékeket (amiből itt csak szemelgettem), szóval az egészet ezzel zártam:

"Aphaka tava egy nagyon távoli korban idegen lények búvóhelye, vagy inkább élettere volt? Olyan teremtményeké, kiknek értelme az emberétől fejlettebb, viszont kétéltű lények? Velük tartott kapcsolatot Kinürasz király, számukra épültek itt templomnak álcázott bizarr építmények, akár a ciprusi Paphoszban? A gigantikus kerítések a templom titkos termeiben zajló alkimista laboratóriumokat védték, akár Baalbekben?"