Az egyik varjág beszéli el társának a Poveszty vremennüh let c. krónikában a 862. évnél, miután a Dnyeperen lehajóztak Kijev városáig: "volt 3 fivér, Kij, Scsek és Horiv, akik ezt a kisvárost építették, és elvesztek; mi pedig, az utódaik, ülünk itt, és adózunk a kazároknak" (Были три брата, Кий, Щек и Хорив, которые построили городок этот, и сгинули, а мы тут сидим, их потомки, и платим дань хазарам).

 

Az útitárs eredeti kérdése tulajdonképpen arra vonatkozott, kié is az a városka (Чей это городок?), melyet a hegyen épp megpillantottak, azaz milyen fennhatóság alatt áll. Láthatóan a folyami vámszedés kérdése izgatta a két férfit, Aszkoldot és Dirt. Mint a válaszból egyértelműen kiderül, elérkezettnek látták az időt arra, hogy átvegyék a település feletti irányítást. A krónika szövege röviden így fogalmaz: Аскольд же и Дир остались в этом городе, собрали у себя много варягов и стали владеть землею полян, vagyis ott maradtak az említett földön, és sok varjágot maguk köré gyűjtve elkezdtek uralkodni. Így mondja el az orosz őskrónika a Rjurik uralma alatt álló Novgorod hajósainak Kijevbe érkezését.

 

A mi szempontunkból egy érdekes kérdés, hogy Szt. István unokatestvérének két fia, András és Levente miért épp Kijevbe menekült, miután apjukat megvakíttatta a király. Az előbbi fiú vette nőül 1039 tájékán Bölcs Jaroszláv kagánnak a Szófia-bazilika falképén ábrázolt egyik lányát, Anasztáziát...

 

11th-century fresco of the St. Sophia Cathedral in Kiev representing the daughters of Yaroslav I, with Anna probably being the youngest. Other daughters were Anastasia wife of Andrew I of Hungary, Elizabeth wife of Harald III of Norway, and Agatha wife of Edward the Exile.

 

Edward the Exile, also called Edward Ætheling, son of King Edmund Ironside and of Ealdgyth, gained the name of "Exile" from his life spent mostly far from the England of his forefathers. After the Danish conquest of England in 1016 Canute had him and his brother, Edmund, exiled to the Continent. Edward was only a few months old when he was brought to the court of Olof Skötkonung, (who was either Canute's half-brother or stepbrother), with instructions to have the child murdered. Instead, Edmund was secretly sent to Kiev, where Olof's daughter Ingigerd was the Queen, and then made his way to Hungary, probably in the retinue of Ingigerd's son-in-law, King András.

 

Nem véletlenül bízott talán a régi metropoliszban András és Levente. Ugyanis az orosz őskrónika egy utalása alapján nem zárható ki, hogy Álmosnak udvartartása volt Kijevben, ahonnan a folyami vámszedés mellett a poljugyét, vagyis a környező szlávok adóztatását felügyelte.

 

Ugyancsak több év krónikáját néhány mondatba sűrítve adja elő P. mester Kijev meghódításának és kiürítésének történetét: "Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon ... kijött Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia ... minden ellenszegülés nélkül egész Kiev városáig hatoltak. Midőn Kiev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. De mégis a kievi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kievi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kievi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kievi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos ellen nyomult ... a két ellenséges sereg összecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei pedig látván, hogy övéik a harcban alul maradnak, futásnak eredtek, és hogy életüket megmentsék, sietve Kiev városába húzódtak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kiev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szcítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák. Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után elfoglalták az oroszok földjeit, és javaikat elszedve a második héten Kiev városát fogták ostrom alá. Mikor aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a szcítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy nem bírnak nekik ellenállni, akkor a kievi vezér és az oroszok más vezérei, nemkülönben az ott levő kunokéi is követeket küldtek, s kérték Álmos vezért meg főembereit, hogy kössenek velük békét. Mikor pedig a követek Álmos vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikből, akkor Álmos vezér övéivel tanácsot tartván, úgy küldötte vissza az oroszok követeit, hogy vezéreik és előkelőik fiaikat túszul adják, évi adóul tízezer márkát fizessenek, ezenfelül pedig élelmiszert, ruhát és más szükségeset. Az orosz vezérek, ugyan nem önkéntesen, de mégis mindezt megadták Álmos vezérnek ... Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván, az oroszok vezéreinek kérelmét teljesítették, s békét kötöttek velük. Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kievi és szuszdali, hogy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos vezérnek, és velük együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat orosz módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven teherhordó tevét, töméntelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más ajándékot, csak úgy számlálatlanul. Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ... Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak Kievből ..."

 

Az exjegyző sorai időben vajon hová helyezendők?