Igazi szeretet az, ha elmegyek a határomig, és kinyújtom érted a kezemet...

És te is eljössz a te határodig, és kinyújtod értem a kezedet...

S ott - a határon - megfogjuk egymás kezét.

Belefűzöm az ujjaimat az ujjaidba, és azt mondom: Szervusz! Isten hozott!

Te is azt mondod: Szervusz! Isten hozott!

Ez a szeretet.

És ha te visszalépsz a középpontod felé, nem gázolok utánad - megvárlak, míg újra kijössz.

Müller Péter: Szeretetkönyv