tükörképed 2010.10.27 0 0 6839 Lélegezzünk be jó mélyen. Tartsuk kitágult, feszes tüdőnkben a levegőt. Hamarosan kibírhatatlan feszültséget érzünk, s megszületik bennünk egy ellenállhatatlan kényszer, hogy kilélegezzünk, hogy a pozitív hullámhegyről a passzív, negatív hullámvölgybe ereszkedjünk alá. És amikor már lent vagyunk, és üresek vagyunk, és kiélveztük a csend, a nyugalom és a mozdulatlan várakozás mélységét, egyszerre megszületik bennünk a szomjúság: újra ki akarunk tágulni, föl akarunk fényesedni, és sóvárogni kezdünk a teremtő feszültség eksztázisára. Müller Péter: Kígyó és kereszt