Beteszek egy térképet szemléltetésül.
A Szeverszkij (= szabír) Donyectől délre Lebediász szabarjai, velük szomszédosak a nyugati-besenyők az említett folyónál, akik ellen a kazárok Sarkelt is építtették. A magyarok itteni településterületeit a besenyők földje, a kazárok, a burtászok, északkeleten pedig a volgai-bolgárok közé tartozó szekeleszek közé helyezhetjük.
Nyugati irányban a magyarok földje természetesen túlnyúlt ezen a zónán, itt, keleten a Dzsajháni-hagyomány is csak az egyik határukat jelzi: „A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első határ … Országuk kiterjedt, hossza és szélessége száz-száz farszakh. Egyik határuk a Rúm [Keletrómai]-tengert éri, amelybe két folyó ömlik. Ezek közül az egyik nagyobb, mint a Dzsajhún. Lakhelyeik e két folyó között vannak … A tőlük balra, a szlávok oldalánál levő folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények, és w.n.n.d.r-nak hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk. E két folyó közül az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Amikor a magyarok a folyó partján vannak, látják a w.n.n.d.r -okat. A w.n.n.d.r -ok felett, a folyó partján egy nagy hegy van. Ennek a hegynek az oldalánál egy folyó tűnik elő. A hegy mögött pedig egy keresztény nép él, amelyet m.r.dá-nak hívnak. Közöttük és a nádorok között tíznapi járóföldnyi út van … Az a folyó pedig, amelyik a magyaroktól jobbra van, a szlávok felé, majd onnan a kazárok vidékei felé folyik. A két folyó közül ez a nagyobbik.”
Ibn Ruszta világosan két olyan folyóról beszél, amely a Fekete-tengerbe torkollik. Az Atil ennélfogva nem lehet azonos a Volgával, mivel az a Kaszpi-tóba önti a vizét. A P. mesternél megőrződött hagyomány alapján (Dentumoger) ezért joggal gondolhatunk arra, hogy a Rúm-tengerbe ömlő másik folyó a Don. Ez annál kevésbé ütközik ellentmondásba, mivel a mohamedán szerzők a ’folyó’ jelentésű török ätil (etil) szót olykor nemcsak a Volgára alkalmazták1. A Donról konkrétan tudjuk is, hogy az egyik elnevezése az Edil volt2.
A források alapján valószínűnek tartom, hogy egy magyar–besenyő szövetség állt szemben egy kazár–szabar–burtász szövetséggel. Az pedig, hogy a PVL-ben a besenyők előbb jelennek meg Kijev alatt, mint a „fekete ugrok”, arra utalhat, hogy Árpád a besenyőknek a kazárok és burtászok által történt elűzése után fogadta el Kazária fennhatóságát, s vette fel előkelőivel a zsidó vallást.
A térképen ugyan nem szerepel, de jelzem, hogy a Donyec felsőbb szakaszánál sűrűsödő erődítmények, melyek az Oszkol torkolatánál, valamint előbb, a két folyó párhuzamossá válásakor jelentkeznek, Lebediász országát lehettek hivatva védeni a besenyő támadásokkal szemben. Dobrodomov az Oszkol nevét az ászok (úzok, azaz burtászok) népnevéből magyarázza, ami a DAI-ban ismertetett burtász hódítás utáni időkre utalhat. A folyó partján egy Ruszkaja Halan nevű település is található.
1 Zimonyi István: A volgai bolgárok és a volgai út; in: Piti–Szabados szerk.: „Magyaroknak eleiről” – Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc
tiszteletére; Szeged, 2000, 701.
2 A tatárok még a XV. és XVI. században is így hívták a folyót: Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása; Akadémiai, Bp., 1991, 219. Vö. Engel Pálnak a História c. folyóiratban (1990/56) közölt véleményével: „Etelköz neve … kifejezetten a Donhoz vagy a Volgához kapcsolódik, mert ezt a két nagy folyót nevezték a bolgár-törökök Etilnek.”
