jahorka
2010.10.25
|
|
0 0
6782
|
Petrarca:
A szem, amelyről oly forrón daloltam
A szem, amelyről oly forrón daloltam, a kar, a kéz, a lába, arca, keble, melyeknek láttán magam is feledve az emberek közt elmagányosodtam,
a színarany haj, száz fényes bodorban, angyal-mosolyt villantó játszi kedve s mi még földünk menyországgá tehette: most ott hever mind egy maroknyi porban.
S én mégis élek! Búban és haragban, mert elhagyott a fény, mit úgy szerettem, s romlott hajóm vihar tépázza-rázza!
A szerelem dalát így abbahagytam: az ér kiszáradt bennem, és rekedten csap át kifáradt lantom is sirásba.
|
|