Székesfehérváron ott van a Képző Központ (8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 123.). Az egykoron az orosz iskola volt. Frissen átadva (az oroszok által...) látszott a panelben hogy ott magyarul nem tanult senki...

A bakui piacos fazon meg ha tudott magyarul, akkor ő tolmácsként volt itt alkalmazva. Az meg a KGB-vel szinte azonos volt.

Egy előttem szóló jól mondta: Tanuljunk meg mi oroszul! Ez volt a vezérelv, ez szolgálta az ő érdekeiket. Gyarmat voltunk, s a megszálló csapatoknak nem szabad érzelmileg kötődnie a megszálltakhoz. Így maradnak a csapatok bárhol és bármikor bevethetőek. A nyelv tudása az első lépés a lazuláshoz. 1956-ban (ezt csak visszaemlékezésekből tudom) a városomba bevonuló oroszok az után érdeklődtek, természetesen oroszul, hogy hány kilométer ide Kairó. Apáink, anyáink és mi még tanultunk oroszul (kötelezően választható egyetlen idegen nyelvként), s ez volt az egyik módszer az elszovjetesítéshez.
Mivel laktam orosz laktanya mellett, tudom, hogy a sorállomány szinte ki sem jöhetett a laktanyából. Nem hogy még valakivel beszélhessen. A Hivatásosok külön, elkerített, őrzött,a laktanyákhoz tartozó lakótelepeken laktak. Bent volt az iskola, a bolt. Egyszer jártam bent. A boltban szovjet rubellel lehetett szovjet árukat venni. Nem sok mindent. Más meg nem volt benne. Talán vodka. Szóval a család sem flangálhatott kint. Bár, emlékeim szerint sokkal kevesebb család volt itt, mint tiszt. Lehet hogy a többi tiszt családja otthon volt túsz? Nehogy apu Magyarországra, Magyarországról disszidáljon?