Gyönyörű estét kívánok, Tükröcske!

A Tükröződésed, ma is, fényeket hozott az érintésekbe...

>>>

Gottfried Keller:

Az éjszaka csöndje...

Üdv, harmatittas réteken
tündöklô éj! Köszöntelek,
ki játszadozva ringsz a menny
ívén, arany csillagsereg!

Körül az ôshegység, akár
éji fohászom, hangtalan,
és messze túl a tengerár
rémlik, ahogy partnak rohan.

Szellôk szárnyán nyugat felôl
fuvola édes hangja száll
és keleten az égre tör
a nap halvány sejtelme már.

Tűnôdöm: távol, meglehet,
most hal meg egy emberfia --
s most tart gyôzelmi menetet
a várva várt hôs dalia.

De mint a ködlô földi völgy
nagy hallgatása, én olyan
könnyű vagyok, s akár a föld,
olyan jó, olyan szótalan.

Szívem mélyén a maradék
maró sajgás is elcsitul.
Mintha elôttem ôs nevét
végre kimondaná az Úr.

(Lator László fordítása)