miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 844

Weöres Sándor

`Valse triste`

 

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

   Ködben a templom dombja,

   villog a torony gombja,

   gyors záporok sötéten

   szaladnak át a réten.

   Elhull a nyári ének,

   elbújnak már a vének,

   hüvös az árny, az este,

   csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

   A fákon piros láz van.

   Lányok sírnak a házban.

   Hol a szádról a festék?

   kékre csípik az esték.

   Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

   nem marad semmi emlék,

   az ember szíve vásik,

   egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.