Nem reagáltam a "*Margithíd-per" megoldásra (csak annyiban, hogy a tulajdonnévi elem miatt ez nem járható).

Na, a tulajdonnevek határának kezelése eminens jó példája annak, amikor egy elv erősebb a másiknál. Ez olyan erős, hogy semminek a kedvéért nem írjuk felül, tulajdonnév köznévvel alkotott összetételében a teljes egybeírás kizárva. Az Ady-vers Ady-vers marad, a Kossuth-díj Kossuth-díj stb.

Egyetlen kivételes kör mégis van (milyen jó, hogy mindenből van), amikor a tulajdonnévi elem tulajdonnév volta elhomályosul, és az egész köznévként kezelődik: "máriaüveg", "árpádsáv", "makadámút", sőt az egyedi címek közül ritka példával ide tartozik szerintem a "bibliaoktató" és a "bibliafordítás" is.

De egyébként a tulajdonnév határa egy helyesírási szentség, ha szabad ilyen profánságot mondani. :)