"Carlta Belota, a mai Erice"
"Úgy látom ez Bakostól ered, lehet erről tudni valami többet?" - Na, most ezt a Bakost sem ismerem, vagyis amíg az előbb be nem ütöttem a keresőbe, addig nem. Mivel, amit odavettem már évekkel ezelőtt leírtam, úgyhogy azt gondolom, onnan ered, ahonnan Bakos is vehette. Az ún. Grál-legendákat és történeteket csak bizonyos mértékig ismerem, vagyis csupán mindig is csak egy részük érdekelt (a többi, azaz nagyobb részük csupán kimerített). De szerintem már erről is írtam.

A tojásokról: hát mint szimbólumot, nehéz lenne itt még csak körbe is írni, mint a keletkezés kozmikus tojásától az alkimisták tojásáig, oly széles a skála. Egyik "alapmítoszát" a pelaszgok mesélték el a görögöknek: Eurünomé, a Mindenség Anyja tojta azt a Világtojást, melyre Ophión, az óriáskígyó rátekergőzött és kiköltött (és ennek változatait más régi népek is ismerték, lásd az egyik képedet).

Ha viszont elfogadjuk, hogy a Vénuszról a prehisztorikus időkben értelmes lények kerültek a földre, úgy viszont jó néhány mítosz átértékelődik. Pld. a héliupoliszi Főnix lángoló fészkében -a naptemplom udvarán- egy óriási tojást rak. A Főnix náluk a Vénusz bolygót jelentette és Aszenáth-történetében is ugyanez bukkant fel. Néha istenek jönnek elő a tojásból, mint egy perui mítoszban, ahol különböző fémekből készült tojások szálltak le a hegyekre, és azokból emberek jöttek elő. A dogonok szerint az ősapjuk ellopta az égből a tüzet és a földön egy piramisba rejtette. Nommo isten erre nagyon megharagudott és villámokat szórt a piramisra, majd egy kovácsüllőt helyezett a csúcsára. Az ősatyjuk ezért lett kovács. Legendáik szerint Nommo vezetésével nyolcan érkeztek a Földre egy őstojásban, és magukkal hoztak egy kovácsládát.
Ez megint logikus valami, ha belegondolunk, hiszen a bolygók is nagyjából gömb vagy tojásdad formát vesznek fel, így utaznak az űrben. Azt hiszem idővel törvényszerűen az űrjárműveink vagy űrvárosaink (ha lesznek egyáltalán) a gömbformát fogják felvenni.



A harmadik dolog azonban még érdekesebb a tojással kapcsolatban, mert az "istenek és más bizarr lények" keletkezésére ill. szaporodására ad fogódzót. Mert mind a hüllők, mind a madarak tojást raknak. Ha pedig a Vénuszon az értelmes élet nem csupán az emlősökből, hanem más fajokból is kifejlődött (lásd a madáremberek ill. kígyónemzettségek mítoszait), úgy ez az értelmezés nagyon is kifejező.
De fejlődjön ki madarakból vagy hüllőkből is az élet, annak formája mégis "emberszerű" kellett legyen (fejméret, kétlábon járás, kezek használhatósága, stb). Dale Russel és Ron Séguin kanadai kutatók kimutatták, hogy a Stenonychosaurus nevű dinófajta kicsi volt, két lábon járt és viszonylag magas intelligenciával rendelkezett. Ha nem haltak volna ki a szauruszok, ők lehettek volna a Föld urai.
Dinoszaurusz-ember
Dinoszaurusz-ember1

Na, most ha erre a földön eshetőség volt, miért ne lehetett volna a hajdani Vénuszon, és ez számtalan rejtélyt megvilágítana a Kabiroktól a szárnyas angyalokig, vagy hogy miért volt az incubusok teste hideg, nyálkás, ahogy azt leírták és így tovább...

És nem csak a kabir-telkhinek-koboldok, hanem a szárnyas angyalok is inkább hüllők, mint emlősök. Tojásból kelnek ki, akár a nagy istenek. Az egyik nephilim, Istár (Asztarté) egy „Holdból leesett” tojásból jött elő. Asztartét vagy Aphroditét galambszárnyakkal is ábrázolták. Perszephonét mükénéi időkben "Galamb-istennőnek" (Perse) nevezték. A trójai Helené egy kék tojásból született. Nyx istennő tojásából kell ki Erósz, a szerelem aranyszárnyú istene. Tojásból kelt ki Klütaimnész, Kasztór, Polüdeukész, az orphikusok Phánésze. Lükophrón szerint Enorkhész is tojásból született. Athéné istennő egyes források szerint egy Pallasz nevű szárnyas óriástól származott. Zeusz hattyú képében közösült Lédával, és a gyermekeik tojásból születtek. Molioné és Poszeidón (vagy Aktor) fiai (Kteatosz és Eurütosz, vagy mások szerint Kasztór és Polüdeikész) egy ezüsttojásból keltek ki. Keleten a babiloni Oannész, az egyiptomi Thot, Ptah, Amon, sőt –Diodórosz szerint- Ozirisz is tojásból született. Knéph ősisten szájából egy tojás jött ki, melyből megszületett Ptah. Amont vagy Thot istent szárnyakkal vagy egyenesen madarakként is ábrázolták. Kákosy említi, hogy Hermupoliszban, Thot szent városában még az i.e. 4. században őrizték az őstojás héját, amiből Thot született. Pszeudo-Hyginus ezt írja Venus istennőről (akit idéztél imént): „Azt mondják egy csodálatos méretű tojás hullott az égből az Euphratesz folyóba, amit a halak a partra görgettek. Galambok tanyáztak rá, felmelegítve azt és kiköltötték belőle Venust, akit később Szíriai Istennőnek is neveztek.” (Fabulae, 197). Hyginus Venus istennőn Asztartét értette, aki a Közel-Keleten a Vénusz-bolygó egyik megszemélyesítőjének számított.
Egy hüperboreászi barlangban élt a kétarcú, szárnyas és kígyó lábú Bóreász, de testi jegyeit a vénuszi Éósztól örökölte . Éoszphorosz fia, Keüx és annak felesége Aküné madárrá változtak. Szankhuniathón Kronoszt (Él) kétfejű, szárnyas lénynek írta le. Az Úr angyalait és a lázadó angyalokat egyaránt szárnyas lényeknek mondták... Szóval nem akarom tovább ragozni ezt Nolanus.

A galambokat pedig rendszeresen a Vénusz-bolygóhoz köthető istennőkkel hozták kapcsolatba, mint Aphrodité, Perszephoné, Venus, Astarté és így tovább. Másfelől ugyanilyen meg nem magyarázott kapcsolat volt galambok és az istenek eledele (pld ambrószia vagy a Grállal kapcsolatos eledel). Az elsőnek mélyebb jelentősége nem lehet, valószínűleg a reflexszerű emberi reakció és képzelet társította az istennőket a kézenfekvő galambokkal , míg a második már keményebb dió...
Hogy a misztériumban mennyire használták a galambot, nem tudni biztosan, de amúgy is csupán azt jelentené, hogy az ember önmaga milyen képzeteket társított hozzá, képzelőereje merre ragadta, hisz nem "vénuszi-titkokat" takar, csupán az emberi értelem cirkulációját.
De még annyit erről, hogy Aphroditénak néha galambot áldoztak, de pld. Asztegik az armeniai csodaszép Vénusz-istennő ünnepein galambokat engedtek szabadon. Ám néha maguk az istennők változnak galambokká, mint a Perszephonét kereső szirének, Pleiászok, Szemiramisz vagy mint tudjuk, hogy a katharoknál is jelentős szimbólum volt a galamb, és mikor Montségur várát elfoglalták, két Esclarmondénak nevezett papnő galambbá változva repült el a várból...

Viszont számomra különösen fontos lehet, hogy ez a "galamb-mítosz" a szirénekkel, Perszephonéval (aki korábban volt Galamb-istennő, mint Aphrodité) az ambrosziát szállító galambokkal, Atlasz lányaival a Pleiászokkal, akiknek neve a "galambraj" szóból ered... és így tovább: a hajdani Atlanti-óceáni szigetekre vezet (mint ahogy a hét Pleiász mindegyike megszemélyesített egy hajdani szigetet az óceánon).
De már így is nagyon sokat beszéltem a galambokról....