Ezt az Ev Cochrane-t nem is ismertem eddig, de megnéztem egyik könyvének címlapját, ami a Vénuszhoz fűződő mitológiáról szól. Már a címlapja is választ ad azon értetlenkedő kérdésekre, hogy miért van az, hogy a szépség és a szerelem planétájára -ahonnan a gyönyörű istennők és nimfák jöttek- én szintén odavizionálom a csúf kabirokat és más ronda szerzeteket is. De erre már Velikovsky is rávilágított: „A gyönyörű Hajnalcsillagot kötötték Ahrimanhoz, Széthhez, Luciferhez, mely nevek a Sátán megfelelői. Ez volt a kananeusoknak és a tíz törzs Északi Királyságának Baálja is, az az isten, akit a bibliai próféták gyűlöltek Belzebub, Baálzebub vagy a légy Baálja néven is....”

Cochrane Könyve: "A sokarcú Vénusz".




Persze, Amerika is tele van Vénuszra mutató mítoszokkal: az andoki Orejona istennő mítosza, a mexikói tanítómester Quetzacoatl szintén a Vénusz megszemélyesítője volt, a kisebb indiántörzsek hasonszőrű mítoszait nem is említve...
Pld. USA nyugati partjának indiánjai a Vénuszt hullócsillagnak és tűzvetőnek nevezik. Egyébként Quetzalcoatl ikertestvére Xolotl személyesítette meg az esti Vénuszt. Xolotl maga a halál, a Vénusz éjszakai útja, ezért koponyaként ábrázolták vagy kristálykoponyák formájában.

Hogy az egész téma bonyolultságát, szerte-ágazóságát is mutassam, amibe szándékosan nem mentem bele és nem is nagyon akarok: A Grál-legenda luciferi alakja Klingsor, kinek varázskastélya (Castle Merveille) a Venus-hegyen áll. A legenda szerint ez megfelel a szicíliai Monte Castello hegyének, ahol az ókorban az orgiasztikus Aphrodité-Venus kultusznak szentelt templom állott (Aphrodité Eryx szentélye). Erről jegyezte meg Diodórosz, hogy Daidalosz -aki valójában egy kabir ezermester-technikus- „egy csodálatos aranylépet” készített az eryxi Aphroditének. (Eschenbachnál Kalot Embolot Klingsor kastélya, az ősi Carlta Belota, a mai Erice felett.)