Nem szamolas eredmenyei a szamok amelyeket irtam, hanem tapasztalate. Tovabbi tapasztalatom szerint az aikidokak elsopro tobbsege nem azert aikidozik, hogy azt az utcan hasznalja (vagy ha igy is kezdi, igen hamar rajon, hogy ez az ut nem arrol szol), hanem azert, hogy megtapasztaljon valamennyit abbol az utbol, amin O-Sensei is jart (foleg idosebb eveiben). Pont ez az, amivel a nyugati vilagban el lehetett adni az aikidot - ez emeli ki bizonyos ertelemben a tobbi harcmuveszet kozul: kooperaciora nevel (harmonia, stb), nem versengesre / gyozelemre. (Pontosabban: a gyozelmet mashogy ertelmezi - masakatsu agatsu.) Az utcan viszont, ha fizikai konfrontaciora kerul a sor, gyozni kell. A fizikai konfrontacio elkerulere hasznalhatoak igazan az aikido alapelvei, hogy a potencialis tamadonak ne jusson eszebe tamadni. (Szokasos tanmese: http://www.context.org/ICLIB/IC04/Dobson.htm.) Ha nincs mas az utcan, ami segitsen, az aikido technika termeszetesen jobban hasznalhato, mint a semmi, de az utcai tamadasok es a dojoban gyakorolt tamadasok koszonoviszonyban sincsenek egymassal, a valosagos tamado nem egyet tamad hanem tobbet es ellen fog allni a technikanak, ellentetben a dojobeli gyakorlasmoddal (egy tamadas, egy technika).