Nekem 10 évig volt csehszlovák farkaskutyám (szuka). Kertes házban lakunk. Sétáltatás idején voltak vele gondok, mert a többi szukát figyelmeztető jel nélkül megtámadta, nem lehetett pl. a Népligetben elengedni. Előfordult, hogy én nem is láttam a másik kutyát, elengedtem a sajátomat, az meg mint a kilőtt nyíl nekifutott a másik szukának, s jól megharapta. A saját, másik szukánkkal is állandó harcok voltak, többször kellett mindkét kutyát ilyen harcok után állatorvoshoz vinni. Végül kennelt építettem neki, az egyik kutya kint volt, a másik bent.

Kanokkal nem volt semmi baja, az ölebektől az egészen nagyokig mindegyiket nagyon kedvelte.

Embereket soha nem támadott meg, inkább hajlamos volt az idegenek elől elbújni, elég bizalmatlan volt.

A problémát a lyukásási hajlama és a szökései jelentették. Hatalmas lyukakat (farkasodut) ásott, akár 1,5 m mélyre is. Sokszor attól féltem, hogy majd ráomlik a föld.

A kerítés nem volt akadály, először egy 2 m magas dróthálós kennelben tartottuk, abból 1 éves kor után simán, nekifutás nélkül kiugrott, ha úgy tartotta a kedve. Szívesen látogatta a szomszédokat, de általában onnan is visszaugrott. Végül meg kellett még egy méterrel emelni a kennel szintjét, a toldás már 45 fokkal befelé hajlott ez már visszatartotta. De amúgy zseniális menekülőművész volt: minden ajtót kinyitott, még egyszer a zárt a kocsiból is kiküzdötte magát.

Sajnos Lyme-kór ellen nem oltattuk be, s egyszer elkapott egy sündisznót a kertben, ami tele volt kullancsokkal. Valószínűleg így kapta meg a betegséget, amitől a hátsó lábaira teljesen lebénult 10 éves korában. Próbáltuk hosszan gyógyítani, de sajnos semmi sem használt. Végül el kellett altatni.