nekem ezt ugy fogalmazták sérültböl nem lesz egyszercsak nem sérült.

fantasztikus,hogy sikerült neki felülnie egyedül...ez baromi nehéz müvelet...

teljesen önállóan ugy emlékszem nálunk is ez idö tájt kezdödtek a felülési sikerek..ugy hogy a bokájánl kellett fogni,mert különben az lendült a levegöbe..

 örülök,hogy jól haladtok.. lehet,hogy most érzett rá ö is a kislépések müvészetére. és küzdeni is hajlandó ezért...nyilván az értelmi nyiladozásai is hozzásegitik már ehhez, már nem unalmas nyüg hanem tudja,közelebb jön a világ ha ö is megdolgozik érte...

 nekem már annyira távoliak  a saját kicsi gyerekeim járó lépései minikorban,hogyha  kisgyereket látok egyedül tipegni annyira furának tünik,olyan hosszu ra nyulik a mi önállóan járó idöszakunk...

suliban most ujra ö  a kicsi, -mire behozta magát méretben - a társai baromira nagyot nöttek a nyáron....

 kezd a nöiség tudata alakulni.. már belenézeget a tükörbe nemcsak logopédiaiszempontból.kacérkodott a nyáron a fülbevaló gondolatával, de egyenlöre elrettntettem..de nyakláncot karkötöt visel,-persze nem kardinális kérdés.. nézi,hogy a ruhái jól állnak e neki...