Sajnálom Hópihe!!

Nekem elejétől azt mondja az egyik orvos: Azt ne felejtse el Anyuka, hogy bármekkora javulás áll be, az Ön gyermeke MINDIG sérült marad!

Valószínűleg ezekre (is) érti ezt a mondatot... sajnos.

Munka hogy megy? Visszarázódtál? A család hogy viseli?

Mi szerencsére "szárnyalunk". Vasárnap életében először (4 és fél év) sikerült felülnie!!! Nem stabilan, a lábát úgy tettem át, de a törzsét ő maga tolta fel!!! Igaz, hogy azóta nem sikerült segítség nélkül, de ha egyszer sikerült...:)

Szókincse is gyaparodik. Már nemcsak a szó egyre több, amit használ, hanem kifejezés is: pl. nem hagy békén. Kimondja a k betűt, így most próbáljuk rögzíteni a szavakban. Nehéz...

És egyre többször kéri, tegyük le a földre, pedig továbbra is nagyon megerőltető hemperegni az ő korántsem könnyű módján.

Küzd! Gyógytornán fáradt, nyúzott, de csinálja!! Eddig közölte: most nem, és kész! Még ő kéri, hogy még egyet!

A nagy is imádja a sulit, feleannyi gondom nincs vele, mint vártam!

Úgyhogy nálunk oké minden!

Írjatok lányok, kinél mi újság!