Én meg ezt találtam, a "Szellemtudomány" fórumán:

 

bár sokan kapálóznak a "kettősség" ellen, ugye azért igencsak ez határozza meg a világ múködését: az ellentétes erők, az ősi Jin-Jang:

Hideg-meleg,

nappal-éjjel, stb.

 

 

"A manicheus impulzus általam felfogott alapkövei a következők, bár erről nagyon nehéz írni, mert kevés a tapasztalatunk:

- A morális jó, a világosság szembekerül a morális rosszal a sötétséggel.
- A világosság megismeri, felismeri, rálát, megérti a sötétséget.
- A világosság elfogadó a sötétséggel szemben, nem ébred gyűlölet ellene.
- A világosság fénye bevilágít a sötétségbe, de az nem fogadja be azt.
- A világosság szeretetével átöleli a sötétséget ezzel megszűnik a szembenállás.
- A világosság megbocsájtja a sötétség múltbeli vétkeit, a jelenben a jövő lehetőségét látja.
- A világosság felemeli, megváltja, a sötétséget és a morális kettősség megszűnik.

Az "önmagunknak való megbocsájtásról" az a tapasztatom, hogy ezt is csak az Arisztotelészi-Steineri hármassággal lehet megközelíteni, az arany középúttal.

Az egyik véglet, ha másokhoz érzéketlenek, lélektelenek vagyunk és nem tudunk róla. Ebben az esetben a magunknak való megbocsájtás szóba sem kerül, hiszen nem is fogjuk fel, hogy morális rosszat követünk el. A világosságunk nem is találkozik a sötétségünkkel. Ha jól értem ezt hívod egoizmusnak.

A másik véglet, ha találkozunk és felismerjük a hibáinkat, a bennünk lévő sötétséget de az gyűr le minket. Ekkor válunk túlérzékennyé, lelkizővé, jön az önostorozás a bűntudat ami megbénít és tényleg csak magunkra fordítjuk a figyelmünket. Itt az önmagunknak való megbocsájtásról szintén nincs szó. A végső stádium az öngyilkosság is lehet.

A középút az lenne, ha a morális vétkeinket felismerve, nem ragadnánk le a múltban, hanem megbocsájtanánk magunknak és a jó építésére fodítanánk az erőinket nem pedig a rossz elleni harcra. Ezt a középutas hozzáállást  hívhatnánk lelkiismeretenek is.

(...)

A véleményem az, ha a bennünk lévő sötétséget az önismereti úton nem tudjuk "helyre tenni", (vagy mert szőnyeg alá söpörjük, vagy pedig a bűntudat maga alá temet) akkor a másoknak való megbocsájtás sem fog menni."

 

http://www.szellemtudomany.hu/forum/index.php?topic=9.0