A homokrészi Iskola dűlö példa arra, hogy lehet földutat jól elkészíteni:

Szombat reggel 7 órától este 7-ig voltunk kint az úton. Írd és mondd, két család és pár jóbarát. Estére elértük azt, hogy akár mentővel, tűzoltóval, vagy nagyobb járművel is el lehet menni az úton. Idáig a benőtt bokrok és fák miatt ez szinte lehetetlen volt. Ugyanezt mondta a gléderes is, aki pénteken jött volna eltolni az utat, hogy bár ki van adva a munka, de azt sem tudja hogy fér be, és érdemi munkát nem is igazán tud végezni, mert csak a fűcsomókat szaggatná fel.

De mi kértünk, és kaptunk is segítséget! Először engedélyt kértünk az irtáshoz a polgármesteri hivataltól csütörtökön. Péntekre meg is kaptuk az engedélyt. Aztán, hogy megtudtuk, hogy gléderezni jönnének pénteken, kértük, hogy tegyék át hétfőre, hogy előkészítsük a terepet. Igen, ezt is elintézték nekünk, bár a gépnek hétfőn már máshol kellett volna kezdeni a munkát.

Nagy-nagy köszönet érte.

Vasárnap reggel előhozta a szomszéd a traktort a tárcsával és a boronával, valamint megjött a másnak már fölösleges építési törmelék a térdig érő gödrökbe. Az út részünkről elkészült.

Tegnap a munkánkat a gléderes hibátlan munkája koronázta meg. Mielőtt kiment volna, beszéltünk vele, mondtuk a kiásott gödrök felé lejtesse az utat, hogy a víz le tudjon folyni, valamint megleptük azzal, hogy elárultuk egy tárcsázott utat kell elsimítania, ahol az út szélén még a nem látható tuskókat is egy-egy karóval jelöltük. Igazi öröm volt az arcán, és örömmunkát végzett az utunkon. Nekünk pedig öröm volt este hazamenni.

Köszönet mégegyszer mindenkinek aki segítette a munkánkat!