arozika
2010.10.12
|
|
0 0
6501
|
Juhász Gyula
Örök búcsú
Még néha jön, hogy újra fáj a múltak Eltűnt szerelme, túl e tájakon, Hová szelíd gőgömmel elvonultam, A néma röggel s hűs éggel rokon. Még néha jön, hogy tűnt nevek zenéje Szívembe sír és vérem újra gyúl S a messze ködbe és a távol éjbe Sóhajtok, mint a fa, ha lombja hull.
De már nyugodt ütemre ver a szívem, Ütemre, melyben szférák dala zsong És én tudom, nincs mit keresni itten Halott apát és hűtelen rokont. Örök testvérek, csillagok, ti hívón Reám sugárzók, intetek, megyek S mint öngyilkos, aki megáll a hídon, Reménytelen még visszarévedek.
1920
|
|