Persze, és azt vágja a fejemhez, hogy ha hazahozok több száz ezret, akkor ő szívesen van a gyerekekkel.
Tudom, hogy duma, mert egy estén, vagy hétvégén is én körülöttem vannak. És ezt akkor még nem tudja előre az ember, mikor vágyik a gyerekre közösen a párjával. Ő is akarta őket, küzdöttünk is eleget.

Lehet, hogy el kéne tűrnöm, hogy én a gyereknevelő vagyok? És igen, apuci hadd járjon erre-arra, csak hozzon elég pénzt? Én egy örökké tenni-akaró nő voltam, tanultam, a titkári/asszisztensi munkámban egyszerre több dolgot intéztem, pörögtem és akkor éreztem jól magam (hogy én gyors vagyok, és pontos). Most irtó nagy hiányérzetem van és nem tudtam, hogy ez be fog következni valaha.